Az élõ rendszerek rombolói

Az állatok és az ember viselkedésében bekövetkezõ változások valószínûleg kapcsolatban vannak a nagy számú vegyszer széles körben elterjedt használatával. A kemikáliák felhasználása gyakran szabályozatlan és nyilvánosságra nem hozott csatornákon keresztül folyik.

George Lucier, az amerikai Környezeti Toxikológiai Program vezetõje a következõképpen fogalmazza meg a problémát: "Bár a hormonális jellegû megbetegedésekben mutatkozó trend nem tulajdonítható egyértelmûen a környezetben levõ vegyszereknek, feltételezhetõ, hogy az endokrin romboló anyagok (hormonhatású szerek) kapcsolatban vannak az emberi megbetegedésekkel. A kérdés az, hogy mekkora mértékben felelõsek."

Az eddig használt szereknek, szerencsére, már léteznek helyettesítõi, és egy sor lehetõség a használatuk csökkentésére addig is, amíg a kutatások egyértelmûen ki nem derítik, hogy melyik mennyire veszélyes. Ezen kívül fontos, hogy az ipar a nyilvánosság számára hozzáférhetõvé tegye a bizalmasan kezelt mûanyag-adalékanyagok, illetve a peszticidek inert és detergeáló (oldó, mosó) összetevõinek listáját. Az amerikai Ivóvízvédõ Akció keretében 1996-tól kezdõdõen vizsgálják az ivóvízben található anyagok esetleges hormonális hatását. Különösen azokét a vegyszerekét, melyek a környezetben nehezen bomlanak le, így benne maradnak a szennyvízben, amikor az az élõvízbe lép, illetve a szennyvíziszapban, melyet az élelmiszergabona termelésében használnak.

A szintetikus vegyszerek mellett az endokrin romboló (hormonhatású) szerek közé tartoznak bizonyos természetes vegyületek is. Az úgynevezett fitoösztrogének (növényi ösztrogének) számos növényben megtalálhatók. Mivel az élõvilág velük együtt fejlõdött, velük együtt kialakult a lebontási mechanizmusuk is, tehát nem halmozódnak fel a természetben. Ellenben a szintetikus ösztrogéneket az ipar termeli, illetve a termelés vagy az égetés során melléktermékként keletkeznek. Amit a hatásukról tudunk, az olyan laboratóriumi vizsgálatokból derült ki, mint az, amelyik a vegyszer azon képességét méri, hogy mekkora mértékben gyorsítja a mellráksejtkultúra növekedését. A hormonhatású szerek parts per trillion (egy rész a billióból (billió = 1012)) koncentrációban fejtik ki hatásukat, vagyis olyan tartományban, melyben a legtöbb vegyszert sohasem vizsgálták.

Peszticidek (rovarölõszerek)

Számos peszticidrõl megállapították, hogy ösztrogén hatású. Ilyen a 2,4-D, 2,4-T, tributil ón, karbaril, klordán, DDT, lindán, malation, paration, aldikarb, DBCP, szintetikus piretroidok. Ügyelni kell a felhasználáskor, a szennyezett termékek és egyéb élelmiszerek fogyasztására, a szennyezett ivóvízre, még inkább a mezõgazdasági területek lakossági szemetére. Az USA-ban, 1972-ben tiltották be a DDT használatát. Ellenben más országokban, különösen a trópusi vidékeken, mint például Mexikóban, még mindig használják a maláriaszúnyog elleni harcban. A DDT és metabolitjai (bomlástermékei) felhalmozódnak az élõvilágban és a táplálékláncon keresztül veszélyeztetik magát az embert is.

Folyékony szappanok, samponok, zselék és hajszínezékek

Számos termék alkil-fenol-etoxilátot tartalmaz (angolul rövidítve APE), mely alkil-fenollá, például nonil-fenollá, bomlik le. Ez utóbbit kimutatták szennyvízbeömléseknél és folyók torkolatánál. Ezeket a vegyületeket fõleg folyékony detergensként használjuk fel. Európában kiváltották õket a drágább, de kevésbé veszélyes alkohol-etoxilátokkal. Dánia fokozatosan leállt az alkil-fenol-etoxilátok gyártásával, mikor az Egyesült Királyságban egy kutatás során, hím halakon nõstényekre jellemzõ jegyeket figyeltek meg, melyet az alkil-fenol bomlástermék okozott. Az alkil-fenolok nehezen bomlanak le és biológiailag felhalmozódnak, ezért kell ügyelni a szennyvíziszap földeken való alkalmazására.

Mûanyagok

A mûanyagok sokféle adalékanyagot tartalmaznak, köztük olyan lágyítószereket, mint a ftalátok, a biszfenol-A és a nonil-fenolok, melyek rugalmasságot és tartósságot kölcsönöznek az anyagnak. Emellett képesek átszivárogni a folyadékba és az élelmiszerbe. Melegítés hatására a folyamat fokozott mértékben zajlik, ezért ellenzik a mikrohullámú élelmiszerek mûanyag csomagolását. Az ösztrogén hatású butil-benzil-ftalát megtalálható a PVC-padlóban, ragasztószerekben és szintetikus bõrökben. Egy rokon vegyület, a dibutil-ftalát egyes élelmiszer csomagolópapírban fordul elõ. A polikarbonát típusú mûanyagok egyik bomlásterméke a biszfenol-A, mely palackok, bébis üvegek és egyes élelmiszerdobozok bevonatának építõköve.

PCB-vegyületek

A PCB-k egy mérgezõ ipari vegyszercsalád, melyeket 1929-ben a Monsanto dobott piacra. Annak ellenére, hogy az USA-ban, 1977-ben leálltak a gyártással, a világon a termelés tovább folyt. A PCB-k ma is jelen vannak az USA-ban elektromos berendezésekben. Egy tanulmány szerint azok a gyerekek, akiknek az édesanyja a terhesség alatt halat fogyasztott, s ezáltal a magzat alacsony koncentrációjú PCB-nek volt kitéve, alacsony IQ-val és gyenge szövegértési képességgel rendelkeznek, figyelemzavarral és memória problémákkal küszködnek.

Dioxinok

Ide tartoznak a klórozott dioxinok és a dibenzofuránok. Melléktermékként keletkeznek a papírgyártás (klóros fehérítés) során, klórozott szénhidrogének (pl. pentaklórfenol, PCB-k, PVC) égetésekor, lakossági és kórházi hulladékok égetésénél, és olyan természeti jelenségek kíséretében, mint az erdõtûz vagy a vulkánkitörés. Gyakran elõfordulnak veszélyes hulladékban, különösen olyan helyen, ahol korábban tûz pusztított. Felhalmozódnak a halakban és más élõlényekben, s így a táplálékláncon keresztül eljutnak az emberhez.

Spermicidek (spermaölõszerek)

Számos spermicid nonoxinol-9-et tartalmaz, mely a nonil-fenolok közé tartozik és sperma<->ölõ hatású vegyület.

Tartósítószerek

A BHA (butilezett hidroxi-anizol) olyan szer, melyet vagy a gabonapehelyhez, vagy a csomagoláshoz adagolnak, hogy megelõzzék az avasodást.

Fémek

Az ólom, a metil-higany és a kadmium az endokrin rendszert roncsolja azáltal, hogy beavatkozik a szervezet szteroid termelésébe.