Íme egy éves lapfõcím - még csak nem is a legbátrabb. Tavaly májusban sok újság, sokfélét cikkezett a reklámtörvény parlamenti szavazását értékelve. Bátortalan próbálkozásaikat behatárolta, hogy a sajtó ugyancsak függõ volt a dohányipartól (meg is élt belõle egész jól a reklámtilalom idõszakában. De ez egy másik, az állam képmutatásáról szóló történet).

Egyszóval a dohánylobby pénzt, fáradságot, tényeket nem kímélve "kijárta" az ország házában a neki tetszõ reklámszabályozást. A hazai piacot uraló Britich-American Tabacco, a Reetsma, a Philip Morris és a Reynolds cégek sajtókampányaikban minden igyekezetükkel bagatellizálták a dohányzás egészségkárosító hatásait. Azok ártalmait összemosták a légszennyezés illetve a helytelen táplálkozás és szesz okozta károkkal. Felméréseket lobogtattak, miszerint semmi összefüggés a cigaretta fogyasztás és a reklámozás között (akkor miért tépték annyira magukat?) és természetesen buzgón hivatkoztak az ágazat évi 60 milliárdos adóbefizetésére (de arra nem, hogy a dohányzás okozta egészségkárosodás legalább kétszer ennyibe kerül az államkasszának?). Ismerõsnek tûnnek a közvetlen módszerek is: a képviselõknek rendezett "szakmai" rendezvények, beszélgetések, frakció tájékoztatások, megspékelve persze a szokásos üveggyöngyökkel. Végsõ érvként pedig ott volt mindig, hogy a reklámozás alapvetõ emberi szabadságjog és folyamatosan hivatkoztak az USA és az EU liberális dohányreklámozási gyakorlatára (és az ott várható további könnyítésekre).

A parlamentben idõvel még a normálisabbak is elkábultak. Jaj, jaj - ha USA meg EU, meg szabadságjog, meg alapvetõ - akkor az más! Még a végén lemaradunk, még a végén kimaradunk, még a végén megszívjuk. Szóval a képviselõ urak a kontinens legliberálisabb törvényét rittyentették ide nekünk. Effeletti elégedettségükben még a nem dohányosok védelmérõl szóló törvényt is "elfelejtették" megalkotni (holott azt a kormány határozat szerint a reklámtörvénnyel egyidejûleg kellett volna).

Na, ehhez képest szivárogtak a hírek from USA, hogy odaát megtiltották a dohányárúk közterületi reklámozását, az éttermekben, bárokban való dohányzást, néhol még az utcán való füstölést is. Sõt. A munkahelyi érdekképviseleti szervek támadása nyomán és az amerikai dohányipar sorra veszti el a kártérítési pereket. Végül kollektíve meghátrált az állammal ült le egyezkedni - vállalva egy 36o milliárd dolláros egészségügyi különalap finanszírozását (ennek paródiája volt a magyar próbálkozás, ahol a dohánygyárak képviselõi el se mentek az országos tisztifõorvos által ez ügyben összehívott megbeszélésre...). És mit ad Isten, tavaly decemberben az EU egészségügyi miniszterei is úgy döntöttek, hogy az EU-tagállamokban 1999-tõl betiltják a dohánytermékek reklámozását.. Még ennél a direktívánál is szigorúbbra sikeredett az Európa Parlament strasbourgi határozata: ez tilalmat mondott ki a cigarettareklámozás és dohánygyárak szponzorálása összes közvetlen és közvetett formájára (2003-tól még a Forma-1-re is).

A hazai dohánylobby persze most palira veszi a figurát és mélységesen műháborog. Szerintünk a strasbourgi határozat sérti a fogyasztók szabad választásának elvét, elõnytelenül befolyásolja a piac mûködését" - nyilatkozta az Magyar Dohányipari Szövetség képviselõje. Ezúttal elfelejti, hogy állítólag semmi összefüggés a reklámozás és cigaretta fogyasztás között?

Hát errõl ennyit, drága jó végkielégült képviselõ urak. A cigi ügyben bizony át lettetek verve és "ugyan ne szívjátok mellre" - alighanem magatokat égettétek. Talán nem ártott volna, ha a gombnyomkodás elõtt tájékozódtok. Ha a nagyvilágban nem is, legalább a hazai tüdõgondozókban.