A vegyesen gyûjtött kommunális szemét össztömegének 7-12%-át adják a mûanyagok, ehhez még 1-2 százalékkal járulnak hozzá a társított (csomagoló)anyagokból származó mûanyagok. Magyarországon a lakosság évente megközelítõleg 3-400 ezer tonna mûanyaghulladékot termel(het), bár erre vonatkozóan ugyanúgy nem találtam megbízható adatot, mint arra, hogy a mûanyaghulladékokon belül mekkora az egyes fajták részaránya. Ami biztosan állítható, hogy legmagasabb a polietilén és a PVC részesedése, illetve hogy a mûanyaghulladékok mennyisége fokozatosan növekszik. A helyzetet tovább súlyosbítja a mûanyagok közismereten kedvezõtlen tulajdonsága (lebomlásuk, környezetre gyakorolt hatásuk), így egyre sürgetõbbé válik annak megakadályozása, hogy ezek az anyagok a lerakókba kerüljenek.

A mûanyaghulladékok megelõzése terén sokat kell tenni, e problémás hulladékfajta mennyiségének csökkentése érdekében. Vásárlásnál célszerû a kevesebb, és fõleg nem mûanyag csomagolóanyagú árukat elõnyben részesíteni. Sajnos az üveg alapú betétdíjas, vagy többutas csomagolási rendszer visszaszorulása és a betétdíj nélküli mûanyag flakonok, illetve az ugyan visszaváltható, de csupán két-háromszor újratölthetõ mûanyag palackok elterjedése jelentõsen növeli a mûanyaghulladékok mennyiségét. Egyre kevesebb italt lehet betétdíjas üvegben megvenni, de amíg lehet, védjük így a környezetet. Zöldséget, gyümölcsöt piacon vásárolva, megspórolhatjuk a fólia-, vagy egyéb mûanyag csomagolást. És ha már otthon elindulás elõtt gondolunk arra, hogy miben hozzuk haza a vásárolt árukat, és magunkkal viszünk egy vászonszatyrot, sok nylonzacskótól kíméljük meg a lerakókat.