A Diáksziget felhõtlen egyhetes ismerkedést, szórakozási lehetõséget (kinek-kinek mit jelent ez a szó) kínál az ifjúságnak, határon innen és túl. Emellett azonban aljas indokból, elõre megfontolt szándékkal elkövetett reklámdömping mossa az agyakat, valamint iszonyatos mennyiségû, laza szerkezetû, szerves anyaggal szennyezett hulladék is képzõdik. Az persze más kérdés, hogy a valós kulturális választék mellett CSAK egyféle kólamulti löttye és egy sörgyár árpaleve várja a hõségtõl eltikkadt szigetlakót. Szinte természetes, hogy a különbözõ idétlen nyereményakciók (cigi, kóla) itt is jelen voltak, s próbálták rávenni a népet a minél nagyobb mérvû füstölgésre és kólanyeldeklésre.

Jellemzõ a reklámok szektorsemlegességére, hogy a napközben lelkesen körözgetõ, hirdetésekkel feldíszített repülõgépek a második napon már unott pillantásokat sem kaptak. Egyébként is: bunkó facézáraink a szivárványtarajú punkoktól, a bõrjakós rockerektõl vagy a krisnásoktól remélték-e az újabb elõfizetõk hadát? Aztán ott volt a kólamulti óriáslufija, amely napról-napra hirdette a cukros lötty szárnyaló dicsõségét. Ezzel kapcsolatban jegyezte meg az egyik ifjú hölgy: "Mekkorát pukkanna, ha az íjászok közül valaki telibe találná.!"

26 büfé-kocsma, 8 melegkonyha, tucatnyi egyéb étkezõhely, számtalan péksüteményt áruló sátor próbálta ellátni a tömeget étellel, itallal, folyamatosan gyártva a hulladékot. "Biztonságtechnikai" alapon az üvegcsomagolás kiûzetett a fogyasztás eme paradicsomából, így aztán minden rendû és rangú folyadék mûanyagpohárban és pille palackban került a szomjazók keze ügyébe. A melegkonyhák (a la Meki) természetesen eldobható mûanyag tányérokkal várták a betérõt. Ezen kacatok nagy része a helyszínen várta a legyeket és a hajnalban érkezõ közhasznú munkásokat, ám a 2-5 decis mûanyag poharak a kortyintás helyszínén engedelmeskedtek a gravitáció törvényeinek. (Igaz, ki várná el, hogy Motörhead-koncert kellõs közepén bárki is megkeresse az elsõ szemetest egy kiürült söröspohár kedvéért?)

Ennyibõl ki is derült, hogy a Sziget '97 toplistás mûanyag hulladékai a mûanyag pohár, a pille-palack és az eldobható evõeszközök voltak. Csak sörbõl 5000 hordónyi fogyott el, s ki lehet számolni, hogy ez hány darab fél literes poharat jelent.

Szemetelés

A szemételtakarítás feladatát reggelente végezték különbözõ méretû szemeteskocsik és a gyalogutak mentén rajokban közlekedõ közhasznúak. A hangulatos sétányok apró szemeteseit nem a napi 30000 fogyasztóra tervezték, s az itt-ott elhelyezett konténerek sem tudták befogadni a 24 órán át folyamatosan termelõdõ hulladékot. Egyébként sem az volt jellemzõ, hogy a szigetlakók vették a fáradságot elcaplatni az elsõ kukáig, hanem oda szemeteltek, ahol éppen álltak: bokor alá, útra, erdõbe... Így aztán a szemetesek eredeti rendeltetésüket csupán szimbolizálták. A legfestõibb látvány reggelente fogadta a felkelõ napot: a zöld fû teleszórva színes és hófehér poharakkal, pillepalackokkal, konzervdobozokkal, zacskókkal, s a már említett mûanyag evõeszközökkel.

Kretének

Érdekes, hogy a Szigetrõl szóló tudósítások meg sem említették a hulladékképzõdés eme dömpingjét, a folyamatosan folyó ivókutakat, 15000 hetijegyes negyvenvalahány mosdóját(s az ebbõl, meg a WC-kbõl származó szennyvíz mennyiségét és utóéletét). Annál nagyobb terjedelmet kapott a III. kerületi önkormányzattal folyó egyhetes kötélhúzás (lásd: zajszennyezés). Ezen kívül egyik napi lapunk meleg szavakkal emlékezett meg arról, hogy "a tõke, a marketing és a média kihozza az ötödik Szigetet abból a karanténból, amelybe az ötletgazdák és az eseményeket fenntartásokkal tálaló média zárta". A cikk szerint ezidáig az elit (kicsoda?) kretének tobzódásának tartotta ezt a hetet, de majd most, mikor "egy világcég magyarországi rezidensei ismerték fel elõször a multikultúrális fesztiválban rejlõ marketinglehetõséget" nyilván kialakul a megfelelõ szemléletünk, hiszen "a jövõ generációi szívták magukba itt szinte észrevétlenül, hogy mit divatos használni és fogyasztani."

Sietek megnyugtatni mindenkit: a kretének idén is tobzódtak. Egyébként aligha hiszem, hogy egy bizonyos kóla egyhetes ivásától, egy bizonyos cigi füstölésétõl, gigaplakátoktól, bakancsmárkáktól és bankkártyától függ a magyar ifjúság szellem- és igényszintje, a világhoz és környezetünkhöz való viszonya.