Tölthetőek-e az eldobó elemek?
A KukaBúvár már többször foglalkozott a tölthetõ ceruza-akkumulátorokkal. Nemrégiben az Ökofalu Hálózat hírlevelében megjelent egy rövid írás az egyszerhasználatos elemek tölthetõségérõl, amirõl a Zöld Pók Telekomunikációs Hálózaton vitát nyitottunk. Fontosnak tartjuk a témát, mert hulladékgazdálkodási szempontból nem mingegy, hogy mennyi elemet használunk. Sokan szóltak hozzá a vitához, közülük néhányan szívünknek tetszõen foglalt állást: ha lehet kerülni kell az eldobó elemeket.
 |
| Mekkora elemhegy van mögötted? |
Zaja Péter kérdezi, hogy "tudja-e az alábbiakat valaki igazolni-cáfolni tudományilag?": "Baji Béla kipróbálta, hogy mi lenne, ha az évek alatt összegyûlt kimerült ceruzaelemet újratöltené, vajon szétrobbannának-e (nem akkuról van szó, hanem normál elemrõl!). Tapasztalatai szerint egy sem robbant! A töltöttség állapotát egyenként voltmérõvel ellenõrizte. 50 mA- es árammal töltve 24 óra múlva 1.5-1.6 V feszültséget mért majd' minden régi elemnél (az új ceruzaelem kb. 1.7 V-os). Sõt volt olyan többéves lemerült elem, amely "helybõl" 1.6 V-ot adott le! Azt is tapasztalta, hogy az elemek többször is újratölthetõk! A szerkesztõség kéri, hogy ha valaki "szakember" ebben a témában, az reagáljon erre az ötletre, érdekelne minket, hogy a nagyobb elemekkel (baby, góliát) mûködik-e a dolog!" Egy régebbi számunkban volt ebben a témában egy cikk, egy szentendrei iskolában a gyerekek végeztek hasonló vizsgálatot.
Boldogult kamaszkoromban én 4.5 V-os laposelemekkel kisérleteztem (ez hagyományos Leclanche elven működik), a töltést játékvonat trafó (egyenirányítóval 0-12 V, kb 1 watt kimenőteljesítmény) biztosította. Tapasztalataim: a teljesen kiszáradt elem nem volt töltheto, a többi töltésnél újrapolarizálható, mintha akkumulátor volna, csakhogy hiába mértem én voltmérõvel a névleges feszültséget (forrásfeszültséget) a sarkokon, a legkisebb terhelésre már "összezuhant" néhány perc alatt. A töltésnél robbanásszerû jelenség nem volt, viszont savfolyás és erõs melegedés, sõt alkalmanként rövidzár igen.
Aztán késõbb probálkoztam alkáli- és normál ceruzaelemekkel is. Ha csak kisfogyasztóról (kvarcóra, zsebkalkulátor) van szó, ideig-óráig lehet így elemet regenerálni. Ha azonban utánaszámolnék, hogy az így hálózatról felvett teljesitménynek csak egészen pici töredékét tudja visszaadni, akkor messze nem érné meg. Ráadásul, ha nem is robbannak, de rondán eresztik a savas lét!
Fizikailag röviden a következõrõl van szó: a galvánelemben két különbözõ elektróda merül közös elektrolitba. Amikor az elem kimerül, mindkét elektróda elektrokémiai szempontból ugyanolyan lesz. Elvileg ez éppolyan, mint egy akkumulátor, tehát elvileg tölthetõ. Csakhogy nagyon vacak akkumulátor lesz a gyakorlatban.
Vigyázni kell!
Nehány elem bizony felrobban - én is jártam így - fõleg akkor, ha azok kis teljesítményûek, pl. gombelem és nagy amperrel akarjuk tölteni, mert ugye nincs kisebb amperrel dolgozó töltõnk.
Tapasztalataim szerint az újratöltött elemek nem bírják sokáig, nagyon hamar lemerülnek, gyakorlatilag alig érnek valamit, fõleg nagyobb teljesítményû fogyasztóban (nem kell annak feltétlenül sétálómagnónak lenni, nagy teljesítményû pl. az elemlámpa is).
Az elemet azért nem lehet tisztességesen újratölteni, mert az egyik elektróda általaban maga a ház, ami körülveszi az elemet. Ha visszáramot adunk rá, persze visszalakul azzá, ami eredetileg volt, de csak kémiailag, fizikailag - azaz alakban és formában már nem tud! Így aztán elõbb-utóbb biztosan kilyukad és iszonyatosan összedisznóz mindent, ami amellett, hogy kellemetlen, a kifolyó elektrolit maró, mérgezõ hatású és tönkre is teheti a készüléket.
Persze van olyan elem is, amit elvileg sem lehet tisztességesen újratölteni, mert a mûködése közben felszabaduló anyagok, pl. hidrogén, lekötõdnek és nem tudnak visszaalakulni. Ilyen pl. a hagyományos cink-szén elem, ahol a fejlõdõ hidrogént barnakõpor köti le.
Szerintem inkább nem kell elemeket használni.
Dehogynem, csak maximum tölthetõset. Én is ilyet használok már vagy 3-3.5 éve (egy párat, tehát kettõt a vókmenemhez). Szinte minden nap használom már a fent említett idõ óta. Azt érzékeltem, hogy elõször nem bírta egy napnál tovább hajtani a ketyerémet, majd fokozatosan tágult ez a határ, és most már három napig lazán használható. Ha lemerül, berakom a töltõbe egy éjszakára, s reggeltõl kezdõdhet minden elõlrõl.
Vigyázzon minden kísérletezõ kedvû töltögetõ, mert ifjabb koromban én is probálkoztam a dologgal, és bizony a gombelemek elég nagyot robbannak. A ceruza- es goliátelemek nekem se szálltak el, de én "rotyogáskor" mindig kikapcsoltam a töltõt. Egyébkent tényleg nem érdemes energiát táplálni beléjük, mert csak töredékét képesek tárolni.
Nem pontosan ide tartozik a dolog, de ha már szóbakerült: mi is gyûjtjük a kimerült elemeket és néhány zacskó elemet megvizsgáltam egy ún. "battery tester"-el.* Ez abban különbözik a sima feszültség-mérõtõl, hogy az elem töltöttségét képes megmutatni. A tapasztalatom a következõ: az elemek 50-60%- a valóban rossz, a maradék kb. egyenletesen oszlik el a gyenge és az alig használt állapot között. Ez azt jelenti, hogy 100 db kimerült elembõl kb. 20- 30 db-ot még lehet használni olyan helyen, ahol nem baj a kisebb feszültség.
Mi az oka annak, hogy kidobálják az alig használt elemeket? Azt hiszem ebben a sétálómagnók a ludasak, ezek ugyanis a félig kimerült elemek miatt "nyávognak". Mi a teendõ? Ha már nem hálózatról használod a ketyerét, akkor ne dobd ki ész nélkül az elemet, mert lehet, hogy egy zseblámpába még jó lesz. (A világító led-ekhez például egy szinte teljesen kimerült elem is tökéletesen megfelel pl. próba-áramkörökhöz, jelzõfénynek stb.) (Egy pihent agyú ötlet: a levelesládánkba szereltem egy kis lámpát, ami gomnyomásra fényt ad: a sötét lépcsõházban meg tudom nézni, hogy van-e benne levél. Ide kizárólag olyan elemeket teszek, amiket már máshol nem lehet használni, de erre a rövid idejû igénybevételre még megfelelnek. Általában több hónapig kitartanak.)
Még egy dolog elõfordulhat: ahol több elemet használunk, elõfordulhat, hogy az egyik elõbb mondja fel a szolgálatot, emiatt nem mûködik az eszköz és az összes elemet automatikusan kidobják.
Véleményem szerint az elem-kérdésben jelentõs megtakarítást lehet elérni az elemek töltöttségének kimutatására alkalmas eszköz használatával.
Szerintem se kell elemet használni, de aksit sem. Legfeljebb zseblámpába, ha kell. Setálómagnó helyett pedig tanuljatok meg énekelni, verseket mondogatni, meditálni. Kint a terepen pedig hallgatni a madarakat, békákat, tücsköket, a szellõ zúgását és a szférák zenéjét. Ne dõljunk be mindig a fogyasztói társadalom csábításának. Muszáj nekünk is Barbivá válnunk?. Zenét hallgatni elég otthon vagy a munkahelyen, ahol úgyis hálózatról megy a kütyü.
Az elemeket házilagosan is lehet "tölteni", pontosabban regenerálni (csak a hosszú élettartamú, dupla falúakat szabad). Nem érdemes, sõt nem szabad elemtöltõt venni (fogyasztásra ösztönzõ csak). Nem kell hozzá más, mint egy váltakozó feszültségû áramforrás (pl. egy csengõreduktor), egy darab dióda és azzal párhuzamosan kötött 200 Ohm-os ellenállás. A párhuzamosan kötött ellenállás a trükk az egészben, mely váltakozó áramú komponenst kever a dióda pulzáló egyenáramához. Ugyanezen elven mûködik a méregdrága elemtöltõ is. Ha érdekel benneteket, írok még bõvebben is a dologról. Használjatok inkább akkumulátort, ha odafigyeltek rá, akár 1000-szer is tölthetõ (akár 3500 órát is mûködik, átlag 6-7 évet él).
Jó hír! Már megjelentek a Cd (Kadmium)-mentes akkuk is (a fémhibrid akkukra gondolok. Ilyenek vannak az általam sem kedvelt mobiltelefonokban és jónéhány kisméretû kamerában.)
Kis Ferenc
