Azt is olvashatjuk, hogy évekig veszteséges egy ilyen hipermonstrum, azt sem értjük, hogy melyik fogyasztói rétegnek az igénye az ilyen típusú vásárlóközpont. Mégis épülnek, mert 10 milliárdos nagyságrendű pénzeket lehet így tisztára mosogatni. Ezért aztán teljesen megváltoztatják fogyasztási kultúránkat, vásárlási szokásainkat. Pedig a magyarok harmada még mindig naponta jár le a szomszédos boltba, megvenni a napi betevőt. A hipermarkecolók pedig autóba akarnak ültetni minket, azt akarják, hogy egy héten egyszer vásároljunk, de akkor nagyon-nagyon sokat. Mi meg megveszünk mindent: fagyasztott, agyoncsomagolt, reklámozott dolgokat, amire nem is biztos, hogy szükségünk van. Ha munkánk, pénzünk nincs is, akkor is veszünk kólát, csipszet, hamburgert, mert mindenki veszi.

A kiskereskedők meg bezárják a boltot. A "garázsdiszkontokkal" is van baj hulladékgazdálkodási szempontból, erről már szóltunk. Mégis van (volt?) annak varázsa, hogy bemegyünk a szomszéd szatócshoz, csókolom Erzsi néni, jó reggelt fiatalúr, de rosszul néz ki ma reggel! Tetszik tudni, lapzárta. Kérnék szépen fél liter házi tejet, itt az üveg. Ehelyett egyenruhás kidobóemberek állnak a szupermarket csicsás kapujában, itt nem lehet fényképezni, kérem. Az ember gépektől vásárol, gépek olvassák le a vonalkódot, mágneskártyával fizet és búcsúzóul még kap egy kötelező álmosolyt. Hazamegy és a vásárolt dolgok felét egy európai mozdulattal behajítja a szemétbe. Pénz nem számít.

Cash $ Carry. Vedd, vidd. Fizess és kotorj.