A lap olvasói közül bizonyára sokan jártak a címben már említett kiállításon. Arról most nem fejtem ki a véleményem, hogy egyes cégeknek vajon mi keresnivalójuk volt egy ilyen témájú seregszemlén. Megpróbálok egyetlen standra, az FKFV kiállítóterületére koncentrálni, sõt itt is csak egyetlen apróságra, a propagandatevékenységre. Azt gondolná az ember, ha már egyszer egy ilyen nagy területen állít ki egy cég, akkor arra is telik a költségvetésébol, hogy éppen aktuális programjainak megfelelõ hírverést csapjon - végül is mi a fenéért találták ki ezt az egész kiállítósdit...

Ha az ember valóban ezt gondolta, akkor bizony csalódnia kellett. Elõször is, az FKFV standjának bejáratát egy igazán szép, veterán utcaseprõgép torlaszolta el. Emögött lapult a cég alkalmazottja és itt-ott elhelyezve, a látogatók információéhségét kielégíteni hivatott brosurák kupacai. Ezek közül ottjártamkor kettõ keltette fel a figyelmemet, mindkettõ - mint az ilyen kiadványok általában - szép színes. Témájuk a fõváros szennyvíztisztító üzemeinek jelenlegi állapota. Mivel az FKFV tevékenységi köre a hulladékkezelést is érinti, igyekeztem alaposabban szétnézni, hátha akad valami fogamra való. Végre megtaláltam, amit kerestem. A cég egyik hulladékudvarának szóróanyagát: sötétzöld papíron, ha nem tévedek A5-ös formátumban, egyetlen teleírt oldal. Ami azt illeti bizonyos szempontból dicsérendõ a kivitel efajta szerény mivolta, ha viszont abból a szempontból nézi az ember, hogy mire is szolgál egy ilyen kiadvány, akkor már közel sem lehet megelégedve az ember.

Budapesti legyen a talpán, aki ekkora hírverésre rohan haza, hogy mielõbb a megfelelõ helyre juttathassa az otthon felgyülemlett papírt, fémet, meg miegyebet. Persze a cég szelektív gyûjtésért felelõs vezetõje már 1992-ben is azzal kérkedett, hogy egy rakás pénzt sikerült megtakarítaniuk a propaganda tevékenységen... Hát ami azt illeti, meg is volt az eredménye. Jó pár ezer rendes embernek sikerült akkoriban kedvét szegniük szelektív gyûjtési kísérletük ilyetén történő megszervezésével és lebonyolításával. Úgy tûnik a cégnek tényleg az a célja, amiről lassan mindenki suttog: bebizonyítani, hogy a budapesti polgár nem alkalmas a hulladék válogatására, a szelektív hulladékgyûjtés egyik típusa sem ér fabatkát sem. Csak az a gond, hogy ez a városnak (az adófizetőknek) több 100 millió forintjába kerül és csak úgy mellesleg, évekre visszaveti azt a munkát, amit mások a hulladékok újrahasznosításának, -feldolgozásának érdekében nap mint nap végeznek.