Te is ideges lennél, ha a McRágalmazás Kettõben te lennél a felperes. A híres angol per jelenleg a legrégebb óta tartó polgári ügy az ország történetében. Dave Morris-t és Helen Steel-t 1990-ben vádolta meg az étteremhálózat, mert egy olyan szórólapot osztogattak, amirõl a McDonald's azt állította, hogy tele van "hazugsággal" - szakszervezeti kihágásokkal, környezeti bûncselekményekkel, állatok kínzásával és gyerekek kihasználásával vádolja a McDonald's-ot. Ez nem más, mint egy kitervelt és végrehajtott ellenpropaganda.

A Wall Street Journal cikkében az alcím szerint a per "hosszadalmas, de nem valami velõs", maga az írás padig olyan sorokat tartalmaz, mint "Alig tudják elhinni, hogy szerencséjük van." Úgy festi le a pert, mintha az valamiféle tréfa lenne a két környezetvédõ számára, hisz mivel õk vagyontalanok, nincs mit veszteniük.

- Ez egyáltalán nem így van - mondta Morris, amikor az Adbusters-szel érintkezésbe lépett. Miután szólt a fiának, Charlie-nak, hogy mindjárt visszamegy felolvasni neki egy mesét, a részleteket is elmesélte. - Öt évet vesztettünk az életünkbõl. Költségek és károk megtérítését követelik, ezek végül több millió fontra rúghatnak. A sajtó felé azt adják le, hogy nem érdeklik õket a költségek és a károk, ez azonban egy az egyben hazugság. Ezt felvetettük a bírónak, és azt mondta, hogy ami õt illeti, a hivatalos dokumentumok és a hivatalos álláspont szerint költségek és károk is felmerülnek. [Ha vesztünk,] csõdeljárást indítanak ellenünk és akkor az állam gyakorol majd felügyeletet a pénzügyeink felett. Kapunk majd egy bizonyos összeget, amibõl meg tudunk élni, valamivel kevesebbet, mint amennyi a jóléthez kell, amíg el nem ismerik, hogy képtelenek vagyunk fizetni. Ez általában olyan 5-10 év után következik be.

Nagy a kockázat.

De Morris és Steel tudta ezt elõre. Figyelmeztették õket az elején, hogy Nagy-Britannia elavult ragalmazási törvényei õket kötelezik arra, hogy az ártatlanságukat bizonyítsák, nem pedig a McDonald's-ot, hogy bizonyítsa a bûnösségüket. És mivel nem volt elég pénzük ügyvédre, ez azt jelentette, hogy önmagukat kell védeniük. A három másik környezetvédõ, akiket velük egyszerre vádoltak meg, miközben támogatásáról biztosította Morrist és Steelt, úgy határozott, hogy hivatalosan bocsánatot kér a szórólap osztogatásáért, és más kampányokba fekteti erejét - ez lehet majd a McRágalmazás Öt. De lehetett volna McRágalmazás Egy is.

- Dave-nek rengeteg gondja volt, amit le kellett rendeznie otthon - emlékezett vissza Steel. - Amikor õk hárman szóltak, hogy bocsánatot fognak kérni, Dave kijelentette, hogy õ is csatlakozik hozzájuk, mert tudta, hogy nem lesz képes egyedül végigcsinálni. De aztán Dave azt mondta, hogy ha én végig akarom harcolni, akkor csinálja velem.

Mikor aztán belekeveredett, Morris állhatatossága révén képes volt 65 aláírt állásfoglalást öszegyûjteni szerte a világból egy három hetes meghatározott idõszakon belül. A vád szemmel láthatólag meglepõdött a védelem helyzetének erejét látva.

De mindkét aktivista gyorsan túltesz azokon az egyéni szerepeken, amiket játszik. Nem bajnoknak tekintik magukat a különbözõ érvekben és kérdésekben, amelyek egy bírósági ügyben felmerülnek, hanem inkább vezetékeknek, melyeken keresztül alternatív elképzelések eljuthatnak a nagyközönséghez. Valójában a velük készült interjúkból tényeken kívül nehéz bármi mást kihámozni az ügyrõl.

- Semmiképpen nem akarjuk, hogy hõsként imádjanak, vagy különlegesnek tartsanak bennünket - magyarázta Morris. - Alapjában véve mindketten környezetvédõk vagyunk, akik normális esetben nem akarnak elismerést vagy vezetõ szerepet vagy bármi ilyesmit.

De a szerénységen túl taktikai oka is van annak, hogy elkerülik a személyeskedést a sajtókapcsolataikban. Tapasztalatból tudják, hogy a vezetõ orgánumok hajlanak arra, hogy - ahogy Steel megfogalmazza - "inkább a rajtunk levõ ruhára összpontosítsanak, mintsem a vitatott kérdésekre."

Maga Steel nem szégyenlõs riportalany - élete 30 évének felét környezetvédõként élte le. Elsõ környezetvédõ megmozdulására 15 évesen került sor, az iskolai játszóházban, amikoris egy ketrecbe zárt papírmasé borjú segítségével igyekezett rávenni a szüleit egy petíció aláírására a borjúhús- kereskedelem ellen. Az utóbbi idõben, amikor a per nem foglalta le minden éber percét, sztrájkoló munkásokat támogatott a környéken; sztrájkõrségben állt már hajnali öt órakor. Miközben errõl beszél, nem hangsúlyozza a saját szerepét - nem kerüli meg a kérdést, csak épp azokról a dolgokról beszél, amiket fontosabbnak tart.

Bizonyos értelemben a duó McDopplegangernek adta ki magát: az õ hõsnek való beállításuk elutasítása, és a tények nyomon követhetõ terjesztése a nemzetekfeletti vállalat imidzs alapú anyagtalan személyiségének a fordítottja. A McRágalmazás Támogató Kampány irodájából nyilvánosságra hozott közlemények annyira mentesek a szmeélyes részletektõl, hogy az ügyben járatlan megfigyelõ azt tételezhetné fel, hogy az alperesek oldalán komoly ügyvédek vannak. Máskülönben hogyan érdemelnének ki olyan elátkozó kijelentéseket a McDonald's UK ravasz vezetõitõl?

Úgy, hogy keresztülbotladoznak a jogi útvesztõin, jólértesült emberekkel tartják a kapcsolatot, és ezt fáradhatatlanul csinálják. Ha mást nem, egy másik dimenziót adott a fizetett és csiszolt hivatásosok hiánya az ügynek. A bíróságok és a tömegtájékoztatási eszközök, amiket általában a hatalmon levõk használnak a bírálóik elhallgattatására, megfordíthatók, hogy magukat a hatalmasokat állítsák a bíróság elé. Példával mutatják meg, hogy emberek, hétköznapi emberek ejthetnek csavarkulcsot a mûbe szaktudás és képzettség nélkül - csak alternatív nézõpont és elhatározás kérdése az egész.

Dave Morrist és Helen Steelt az Év Kultúrzavargóinak nyilvánítjuk.