Mindannyian tapasztaltuk már, hogy nyáron a napon hagyott öntözőcsőben felforrósodik a víz, és sok nyaralóban megtalálható a feketére festett hordó, amelyben a Nap felfűti az esti zuhanyzáshoz szükséges vizet. A napenergia hasznosítása nem újkeletű dolog. Ez az egyetlen külső energiaforrás, amely a Föld erőforrásait, energiakészleteit nem veszi igénybe, és jelenleg ez a legkönnyebben hasznosítható alternatív energia az emberiség számára. A napenergia legelterjedtebb hőhasznosító eszközei a napkollektorok, amelyek története a XIX. századra nyúlik vissza.

Az alternatív energiát hasznosító eszközök közül sok érv szól a napkollektorok mellett: hosszú az élettartamuk, és készítésükhöz csekély veszélyes anyagot kell felhasználni, (pl. arzén, kadmium, ólom). Mégis joggal felmerülhet a kérdés, hogy mi fog történni velük, ha egyszer az élettartamuk végéhez érnek?

Nyugat-Európa gazdaságilag fejlettebb országaiban már évtizedek óta használnak napkollektorokat, amelyek akár 40-50 éve hibátlanul működnek, ugyanakkor a meglévő napkollektor állományt folyamatosan a továbbfejlesztett, jobb hőhasznosítási paraméterekkel rendelkező kollektorokra cserélik. A leszerelt kollektorok hulladékká válnak, és azok kezeléséről vagy újrahasznosításáról gondoskodni kell. A kollektorok megrongálódása akár szállítás közben, illetve jégeső, heves vihar, fakidőlés, vagy akár szándékos rongálás miatt is előfordulhat.

A napkollektorok alkotóelemeinek újrahasznosítása, hulladékkezelése egyelőre a garanciális kollektorok szintjén a gyár által megoldott, ha a meghibásodás, törés garanciális időn belül történik, a forgalmazó leszereli a kollektort és visszakerül a gyárba javításra, vagy pedig a nyersanyagokatvisszaforgatják.

Bár az európai gyártók esetén jó megoldás a garanciális javítás, a legtöbb kollektort azonban Kínában gyártják, és visszaszállításuk igen költséges lenne, ami ezért gazdaságtalan, és nem is környezetkímélő. A másik lehetőség a kollektorok javítása, amennyiben ez lehetséges, vagy helyi hulladékkezelési problémát okoz.

A napkollektorok terjedése Magyarországon a 2000-es évek elején indult meg, a napenergia-piacot jelenleg több mint háromszáz napenergia-hasznosítással foglalkozó cég alkotja és számuk növekvő tendenciát mutat.

A napkollektorok a lakossági megújulóenergia-felhasználást ösztönző programok legkedveltebb berendezésének számítanak. Telepítésük középtávon (8-12 év alatt) megtérülő beruházás, Magyarországon ezért használati meleg víz készítésére és fűtésrásegítésre alkalmazható. Tömeges elterjedésüket azonban egyelőre visszafogja a földgáz mesterséges szinten tartott ára és a nehézkes pályázati rendszer.

A hulladékkezelés ma még kevésbé vet fel kérdéseket, azonban az állami támogatásoknak köszönhetően és az egyre növekvő energiaárak hatására a napkollektor beruházási projektek számának emelkedése prognosztizálható, s ezek megsokasodásával a napkollektorokból származó hulladék növekedésére lehet számítani a jövőben. Mivel hazánkban jelenleg nem foglalkoznak hibás napkollektorok javításával, szükség lenne egy szakmai begyűjtő szervezetre, mely koordinálná a kollektorok begyűjtését, és szétszerelését, a hulladékok szelektálását, azok termelésbe való visszaforgatását, hasonlóan az akkumulátor-elem, illetve a fényforrások begyűjtő és feldolgozó hálózatához. Ideális esetben mindez lokálisan és akár napkollektor gyártáshoz kapcsolódóan történhetne.

A napkollektorok javítását természetesen a gazdaságosság és az ésszerűség figyelembevételével kellene végezni. Ha egy napkollektor már nem javítható, az elemeire bontva, szelektíven kezelve kerülhetne újrafeldolgozásra.

Érdemes végiggondolni, mennyi természeti erőforrást, energiát takaríthatunk meg, mennyi CO2 kibocsátástól óvjuk meg Földünket, ha újrafeldolgozott anyagokat használunk napkollektorok gyártásához. Hiteles számadatok alapján a kollektorok anyagainak gyártására fordított energia 80- 90%-a megtakarítható, ha újrahasznosított anyagból dolgozunk (alumínium 86,6%, réz 80%, acél 90%, üveg 90 %). Hasonló értékeket kaptunk szén-dioxid kibocsátásra és vízfelhasználásra is.

Emellett nagyon fontos a síkkollektorokban használt csökkentett vas-oxid tartalmú, illetve a vákuumcsöves kollektorokban megtalálható boroszilikát üvegek szelektív gyűjtése és feldolgozása, valamint a napkollektor gyártásba való visszaforgatása. A megfelelő hő- fagy és jégállóság érdekében a vákuumcsövek nagytisztaságú boroszilikát üvegből készülnek, melyek kiváló hőállósággal és nagyfokú vegyszerállósággal is rendelkeznek. A nagy alkálifémoxid tartalmú boroszilikát üvegek jóval alacsonyabb olvasztási hőmérsékletet igényelnek, ezért több okból is célszerű azok szelektív gyűjtése. Újrafeldolgozás esetén kevesebb energia befektetéssel, CO2 kibocsátással lehet új üvegeket készíteni, és így az üveggyárak technológiai folyamatai (karbonát tartalmú nyersanyagok szóda, dolomit, mészkő, Kálium-karbonát olvasztása) során adódó további környezetterhelések is arányosan csökkenthetők. A boroszilikát üveg fokozottan vegyszerálló. Jó kémiai ellenálló képességének és hőstabilitásának köszönhetően még radioaktív sugárzásnak kitéve sem módosul a szerkezete, így másodlagos anyagként is hasznosítható.

A technika fejlődésével a fent vázolt megoldások és eljárások egyre jelentősebb mértékben alkalmazhatóak lesznek majd a napkollektorgyártás, valamint a hulladékkezelés és újrafelhasználás területén.

Szerző: Ecker Kálmán