A megelőzés művészete
Az „Eső előtt köpönyeg” konferenciát egy régi ötletünkkel kezdtük:
meghívtunk olyan szakembereket, akik megelőzéssel foglalkoznak, de nem
hulladékos területen. Azt vizsgáltuk, hogy más ágazatokban milyen
sikerrel működnek a megelőzési programok, ha pedig nem sikeresek, melyek
a sikertelenség fő okai.
Van-e közös gyökere annak, hogy a megelőzés mindig háttérbe szorul, noha minden jogszabály és stratégia a megelőzés prioritását hangsúlyozza?
Meghívtuk dr. Zacher Gábor toxikológust, aki drogprevencióról beszélt, „Nemcsak az esőköpeny ázik át, de az ernyő alá is bever a víz.” címmel. Vendégünk volt dr. Dura Gyula, aki a (környezet)egészségügyi prevencióról és kockázatelemzésről beszélt. Bűnmegelőzésről tartott előadást Oláh László rendőr őrnagy, a BRFK Bűnmegelőzési Osztályvezetője.
A beszélgetés számos tanulsággal szolgált. Az első mindenképpen az, hogy a megelőzésben égetően hiányoznak erőforrások. Budapesten például 12 (tizenkét!) rendőr dolgozik a megelőzésért a 7500 fős állományból... Mindenki egyetértett azzal, hogy ez egy többfrontos küzdelem, hiszen a szakmai munkán túl nagyon sokat kell oktatással és szemléletformálással foglalkozni; nagyon sok szereplő munkáját kell összeegyeztetni, pl. civilek, önkormányzati, vállalkozói szféra, média, egészségügyi szervek, oktatási intézmények, nemzetközi szervezetek.
Az is kiderült, hogy a szemléletformálási munkához új hangnem, új megközelítés kell, mert a fiatal célcsoportok sokszor teljesen más nyelvet beszélnek, mint a felnőttek. Kellenek nagy egyéniségek, akik sokakat meg tudnak téríteni. Zacher doktort például minden középiskolásnak meg kellene egyszer hallgatni, mert hihetetlenül lendületes és szemléletes stílusa van, és képes a kamaszok nyelvezetén beszélni. Mindenki kiemelte a médiakommunikáció jelentőségét, a mai világban már csak úgy lehet eredményt elérni, ha modern eszközökkel és nagy sűrűséggel juttatjuk el az üzeneteinket.
A beszélgetés alatt lépten-nyomon felmerült, hogy melyik a hatékonyabb: a megelőzés vagy az egyre szigorúbb büntetés és kriminalizálás. Erről persze sokkal többet kellene beszélni, de mintha az intézmények, a ráfordítások a többi ágazatban is leginkább az utókezeléssel foglalkoznának, a megelőzésbe fektetett pénz és energia nagyon kevés. Miközben kb. 45 millió droghasználat történik évente az országban (ennek nyomán 70-80 droghalál és 400-500 betegség fordul elő), 5000 rendészeti eljárás indul mindössze, tehát nem tűnik túl hatékonynak a büntető apparátus. Kilátástalannak tűnik megelőzési munka nélkül felvenni a harcot ezeken a területeken...
Még egy nagy tanulság: a család és a helyi közösség szerepe óriási a megelőzésben. Minden más erőfeszítésnél hatékonyabb, ha egymással törődünk, egymással foglalkozunk. Zacher Gábor szerint napi 3,5 órát tévézünk és 4-5 percet beszélgetünk a gyerekeinkkel... Erről beszél a HuMuSz is, nem? Ha működnének a közösségeink, ha közhasznú célokat kergetnénk a személyes javak felhalmozása helyett, kevesebb lenne a szemét!
Szilágyi László
Kapcsolódó anyagok:
A konferenciát a Visegrad Fund, a Nemzeti Civil Alap, valamint Izland, Liechtenstein és Norvégia támogatta az EGT Finanszírozási Mechanizmuson és a Norvég Finanszírozási Mechanizmuson keresztül.
