Pille hadművelet
Van egy autónyi mûanyag hulladékunk. Mihez kezdjünk vele?
Egy hónapig gyûjtöttük a kidobásra ítélt mûanyagokat, majd megpróbáltuk leadni egy hulladékgyûjtõ központban. Csak részben sikerült. - Jó kis riport Erdélybõl, sok képpel. Forrás: transindex.ro
Egy hónapig gyűjtjük az elhasznált műanyagokat – PET-palackot, műanyag csomagolást – majd elvisszük újrafelhasználni, és ebből milyen pompás kis anyag lesz. Körülbelül két hónapja így kezdődött az a munka, aminek során több tucat telefonbeszélgetést bonyolítottam, autókáztam körülbelül 20 kilométert, begyűjtöttem két hivatalos válaszlevelet – egyet a kolozsvári önkormányzattól, egyet pedig a környezetvédelmi minisztériumtól – a műanyag hulladékkal teletömött hátizsák pedig továbbra is itt rostokol a szerkesztőségben. Mert bár hivatalosan vannak műanyag hulladék begyűjtésével foglalkozó központok a városban, nekem csak egy ilyen telepet sikerült találnom: itt azonban csak PET-palackokat és fehér zacskókat gyűjtenek.
| |||||
| |||||
| |||||
Szerkesztőségi műanyagjaink újabb nagy tétellel gazdagodtak, amikor egy kollégánk felajánlott egy egész padlásnyi PET-palackot. Hova kell tehát vinni? A műanyagot újrahasznosító állomások létezését Kolozsváron tényként kezeltük a szerkesztőségben, csak furcsamód épp nem jutott eszünkbe egyetlen ilyen hely sem.
Palackgyűjtő akció
Van, csak nem tudni hol
Némi sikertelen netes kutakodás után telefonhoz folyamodtunk: a polgármesteri hivatal tudakolozójától – miután maga is végigkérdezte kollégáit – megtudtuk, valóban van egy ilyen állomás a bácsi úton. Az adott cím elsőre egy kihalt autószerelő műhelyre hasonlított: kiderült, az is. És valóban vásárolnak műanyagot, “de csak lökhárítókat, ilyesmiket” – rúg bele egy ott parkoló Dacia lökhárítójába az udvaron lézengő, munkaruhás srác, majd békésen tovább majszolja az almáját.
A srác azonban tudni véli, hogy valahol Pataréten van olyan telep amit keresek – “nem tudom hol, de menjenek csak a cigányok után” – igazít útba. Tehát irány a pataréti cigánytelep: itt működik Kolozsvár egyedüli szemétlerakója, így logikusnak tűnik az elhelyezés az újrahasznosítható anyagokat begyűjtő állomás számára. Egy ideig hiába forgolódtam a környéken: úgy tűnt, senki nem tud olyan helyről ahol PET-palackokat gyűjtenek be, illetve aki esetleg hallott ilyesmiről, az nem tudta pontosan, hol van.
A nagy vizen túl
Végül sikerült megtalálni a sikátort két telephely kerítése között: a földút körülbelül 500 méteren át vezet Mad Max-szerű tájon, összepréselt autóroncsok között, majd egy hatalmas pocsolyába torkollik. A víztükör túloldalán viszont PET-palackokból préselt bálák tornyosulnak, a földön szétterítve heverő palackok közt néhány öreg cigányasszony kotorászik.
A telepen meglehetős feltűnést kelt a pocsolyán átgázoló, majd az udvarra behajtó Dacia: egyszerűen senki nem érti, mit akarok. Mindenki őszintén elképed, amikor kinyitom a PET-palackokkal teli csomagtartót. Ilyet még nem láttak, és újságíró sem járhatott túl sok itt.
| |||||
Fizetni nem tudnak, mert nincs itt a mérleg – habogja a telephely vezetője zavartan, továbbá kiderül, hogy a főnöke nincs itt, tehát nyilatkozni sem tud. Fotózni sem enged: majd ha a főnök hazaér Bukarestből. Sőt, a palackokhoz sem nyúlhatok többé: “ne mocskolja össze magát” – majd odafüttyent néhány töpörödött öregasszonyt, akik gyorsan kiszedegetik és hatalmas, raffiából font tárolókba dobálják a pillepalackokat.
A csomagolóanyagok a kukában végzik
Annyi azonban kiderül, hogy a PET-palackok kilója 50 banit ér itt. A csomagtartóban levő, számomra tekintélyesnek tűnő rakomány nem több 1-2 kilónál, úgyhogy nyilvánvaló: ezt az ipart csak nagyban érdemes űzni. Persze nem csak pénzről van szó – győzködöm magam – bár lehet, hogy mégis: a többi műanyagféle egy pillanat alatt a kukában végzi. Ilyesmit ők nem gyűjtenek – így a telep vezetője –, csak PET-palackot és fehér színű zacskót. Kiderül még, PET-palackot további 1-2 helyen gyűjtenek Kolozsváron – egyébről azonban nem hallottak a telepen.
Szívem környezettudatos csücske összeszorul, dehát hazavinni nem érdemes a zsákot, mit csináljak vele? Egyben leteszek a további szelektív hulladékgyűjtésről, és nem hiszem, hogy van olyan fanatikus környezetvédő, aki hajlandó lenne a város központjától 10 kilométerre levő Patarétre, erre a telepre kijönni néhány pillepelackkal. Egy szintén műanyaggal teli hátizsák mégis az autóban marad: minthogy kidobják, jó lesz fotózni.
| |||||
A jó hír: lesz stratégia
A terepszemle után bő egy héttel megérkeznek a polgármesteri hivatal válaszai a hulladékbegyűjtés mikéntjét firtató kérdéseinkre. A levélben az áll, hogy jelenleg több cég is foglalkozik az újrahasznosítható hulladékok felvásárlásával, illetve hogy iskolákban és különféle kereskedelmi egységekben működik hulladékbegyűjtést célzó program.
| |||||
A válasz azonban nem tartalmaz konkrét időpontot arra nézve, hogy mikorra készül el a stratégia, illetve mikor lesz majd a gyakorlatban is megvalósítva a korszerű hulladékbegyűjtés Kolozsváron illetve megyei szinten. A válaszban a polgármesteri hivatal munkatársai arra kérnek, érdeklődjek a megyei tanácsnál a terv további részleteiről.
A pataréti szeméttelep 2010-ig bezárandó
Mindez jó példa a helyi és megyei tanács közt évek óta folyó huzavonára Kolozsvár, illetve a megye többi települése szemétgondjainak a megoldására. Uniós előírás szerint a pataréti telepet 2010-ben be kell zárni, és nem valószínű, hogy haladékot kapnak a hatóságok. A majdani, EU-konform szemétlerakat helyszíne a legújabb hírek szerint a Kolozsvártól 20 kilométerre fekvő Palackos község lenne – persze kérdés, hogy ennyire rövid idő alatt fel lehet-e építeni ott a szeméttározót.
Egyébként az 1975-ben átadott pataréti szemétlerakat – ide gyűl jelenleg a kolozsváriak szemete – állapota botrányos. A szeméttelepet már 1988-ban be kellett volna zárni, de egy kis átalakítással a mai napig működik. Elhelyezése eleve alkalmatlan erre a célra – áll a Kolozs megyei környezetvédelmi ügynökség (APM) mérnökének, Costa Stanisavnak az elemzésében. Mindez azért, mert lakóházak mellett terül el, de talán ennél is súlyosabb, hogy a szemét mellett néhány méterre egy kis patak folyik, mely aztán a Kis-Szamosba önti a szennyező anyagokat, amelyeket az eső kimos a szeméthegyből.
| |||||
| |||||
A 7,5 millió tonna hulladék – ipari, háztartási és egészségügyi szemét egyaránt – egymás hegyén-hátán halmozódik 9 hektár területen, egy 10-15 méter magas hegyet alkotva. Mivel itt különböző halmazállapotú hulladékok vannak, a szeméthegy instabil, gyakoriak a csuszamlások. Az anyagok lebomlásából származó biogáz egy állandó égést táplál, a fojtogató füst – azon kívül hogy a környéken lakók számára kellemetlen – a közeli repülőtér forgalmát is akadályozza.
60 ezer kolozsvári lakos gyűjthet szelektíven hulladékot – így a zöldtárca
A környezetvédelmi tárca válaszában az Országos Környezetvédelmi Ügynökség (ANPM) 2007 december 15-én érvényes adataira hivatkozik, és azt állítja, Kolozsváron működik szelektív hulladékbegyűjtés; emlékeztet arra, hogy az EcoRom Ambalaje még 2006-ban elkezdte ezt, partnerségben a kolozsvári polgármesteri hivatallal. 2008-ban például már 60 ezer kolozsvári lakos számára elérhető ez a program. A szaktárca továbbá tudni véli, hogy a városban öt cég is foglalkozik újrahasznosítható hulladékok felvásárlásával.
| |||||
A tárca szerint 2008 január-augusztus periódusban Kolozsváron 693 tonna PET-palackot vásároltak fel az ezzel foglalkozó cégek; a szelektív hulladékbegyűjtés ehhez képest csak 14 tonna műanyagpalackot eredményezett. Ez a látványos különbség amiatt van, hogy rendszerint a guberálók gyűjtik össze, majd adják el a kukákba kidobott PET-palackokat.
A lakosság vélhetőleg kevésbé motivált a hulladékok szelektálására: a pillepalackokhoz hasonló aránytalanság a többi hulladék esetében is fennáll, idén augusztusig 99 tonna papírt és kartont (közvetlen felvásárlás: 2471 tonna), valamint 1,5 tonna polietilént (közvetlen felvásárlás: 450 tonna) sikerült összegyűjteni.
| |||||