Jófej boltok – Gyerekruha bolt vagy lelkisegély?

A gyerek hirtelen kinövi a nadrágját, váratlanul nyakunkba szakad a kánikula vagy a tél. A pánikban kézenfekvő az olcsó és gyors megoldásokat választani, de a minőséggel csak később szembesülünk, és a cucc a kukában landol.

Szentül megfogadjuk, hogy ilyet soha többé. Főleg, mert a kinőtt gyerekholmikat tovább is lehet adni. Nem csak a testvér, a rokonság, barátok gyerekei örökölhetik a szuper cuccokat.  Erre való a böngészős, használt gyerekruhát rejtő bolt. 

Pláne, ha olyan jófej a bolt, hogy klubszerűen működik. A behozott holmikat címkével felszerelve bizományba veszik át. A mamáknak külön fejezetet nyitnak a pillangós füzetben, és ha kellően pörög az üzlet, a klubtagok közül sokan vásárlás után nemhogy fizetnének, még pénzt is kapnak az eladott ráta után. Nem nagy összeget, de egyébként sem drága itt semmi!

Így nem kerül szemétre a felesleges gyerekruha, akkor sem, ha nincs már örököse. Sőt, örömet okoz valaki másnak, és nem terheli a környezetet sem a hulladék. Nem kell vagyonokat fizetni egy márkásabb darabért arra a kis időre, amíg jó a gyerekre, és ha úgy alakul, - szép állapotban, illatosra mosva-vasalva - visszakerül újra ide a boltba.

És a hangulatról még nem is beszéltem! Mamák randiznak játszótérre menet - itt, a Bimbó úton a kanyar után, és hosszan beszélgetnek odabent. Barátokkal, ovis és iskolatársakkal lehet találkozni, mert ők is innen kapták a vágyott cipőt vagy pörgős-szoknyát.

Az ajtó melletti parafa faliújságra bárki tehet ki hirdetést. Babakocsik, kiságyak, játékok találnak így gyorsan új gazdára. A csöpp üzletben vidáman zajlik az élet: amíg a színes forgatagban válogató mamák megvitatják a napi dolgokat, addig a gyerekek játszanak vagy rajzolhatnak a kis asztalnál. Alig férni a rengeteg kincstől.

Szükségszerűen fel kell próbálni ezt-azt, és néha felhangzik nyafogás is. Olyankor Réka (a tulajdonos és boltvezető egyben) gyorsan elvonja a csemete figyelmét. Naná, a szép fiatal nő rutinos kétgyerekes anyuka. Tehát a nyafogós érintett átesik a nemszeretem ruhapróbán, és nemsokára már átszellemülten segít a Boltos néninek a munkában. Például a perselybe dobálhatja a bizományos holmik cetlijét, vagy egyéb felelősségteljes feladatot kap, és újra helyreáll a béke. „Holnap is jövünk segíteni neked" - így búcsúznak rendszerint a kicsik. Azután adódik néhány perc nyugalom, amikor Rékát kérdezhetem a boltról.

TVE: Honnan jött az ötlet, hogy pont ilyen boltot csinálj?

R: Mindig mániákusan imádtam turkálni, különleges darabokat kibányászni a különböző helyeken néhány fillérért. Belefut az ember akár egy egész jó állapotú Versace, Boss, Diesel, vagy Cerruti ruhába, vagy talál Levis gatyát, ami teljesen újnak néz ki 1600 forintért.

A fiam, Benedek 1997-ben született, már akkor felmerült, hogy valamit ki kellene találni, mert rémesen drágák a gyerekholmik. Persze barátokkal cserélgettünk holmikat egymás között már akkor is. Amikor egyik gyerek kinőtt valamit, rendszerint még vadonatúj volt, megkapta a következő, meg sorban a többi. De így van ez rendben. Minek kidobálni a pénzt és hegyekben termelni a textilhulladékot, amikor ésszel is lehet élni!

TVE: Mióta működik a bolt?

R:2000-ben nyitottunk, amikor Flóra megszületett, ezért lett Bébi-Klub 2000! Úgy gondoltam, nem várok tovább, intéztem a szükséges formaságokat. Addigra már barátoktól, óvodából, játszótérről csődült ide minden ismerős a bébi- és gyerekcuccokkal, amikor meghallották, hogy nyitunk. Egész megkönnyebbültek, hogy nem kell otthoni börzéket rendezni, hogy kire melyik ruha jó, és nem áll otthon zsákszám a kinőtt ruha, van hová hozni. Persze nem csak erre hagyatkozunk. Hetente legalább kétszer megyek áruért.

TVE: Hol szerzed be a holmikat?

R: A városban több helyen, ahol jó minőségű márkás holmikat lehet venni olcsón. Hol itt, hol ott. Sokszor találok igazi kincseket: Next, Early Days, Girl2girl, Rebel, Mothercare stb. Kiváló minőségű, divatos gyerekruhákat. Ezeket hazaviszem, kimosom, kivasalom. Csak hab tisztán, bőrbarát mosószerrel mosva kerülhetnek a boltba. A bizományba hozott ruhákat is csak így veszem át - kifogástalanul. Van olyan bundazsák, ami vagy tízszer jött vissza. Nem kilóra árulunk kacatot, fillérekért igazán szép darabokat lehet találni.

TVE: Múltkor láttam, hogy barna papírzacskóba csomagoltál...

R: Amikor csak lehet, azt hozok. Most nem volt, ezért vannak most szatyrok.

TVE: A magánéletben is odafigyelsz a környezettudatos dolgokra?

R: Általában igen. Sportolunk, egészséges ételeket eszünk, odafigyelünk az energiára, szelektálunk. Fontos, hogy a gyerekek ezt lássák. De muszáj autóval közlekednem, mert nélküle nem férnék a napomba.

TVE: Mi a legrosszabb része a munkának?

R: Az itt felejtett és szezonális holmik pakolászása, raktározása otthon. A sok adminisztráció, meg az aránytalanul sok hivatalos ügyintézés.

TVE: Ha egy érvényben lévő törvényt megváltoztathatnál, mi lenne az?

R: Talán az, hogy segítő családtag ne csak egyenes ági rokon lehessen. Sokszor túl sok a dolgom, rám férne a segítség.

TVE: Marad időd magadra?

R: Reggelente másfél órát futok, tartán pályán 20-szor 400 métert. Ettől ütésállóbb vagyok.

TVE: Miből gondoltad, hogy lesz igény erre a szolgáltatásra itt, a kerületben?

R: Megfogalmazódott az igény. Újszerű márkás holmikat nem szívesen dob ki vagy visz a padlásra az ember. Pláne, ha pénzt is kaphat érte. Babona, hogy a második kerületben mindenki gazdag. Egyáltalán nem így van, és nem mindegy, hogy újrahasznosulnak-e a dolgok!

TVE: Lehet kategorizálni, hogy milyen emberek járnak ide vásárolni?

R: Nem. Ha valahol, itt megvalósult a demokrácia. Foglalkozástól és anyagi helyzettől függetlenül szinte bárki betér. Itt mindenki csak a gyerekének holmit kereső szülő.

TVE: Megfordulnak itt ismert emberek is?

R: Persze! Bár sokszor csak az dereng, hogy ismerős az arca a vásárlónak. Ha nem nyitunk neki oldalt a naplóban, mert csak keresgél, sokszor nem jövök rá, hogy ki ő. Például Bombera Kriszta egy időben sokat járt ide.

TVE: Szövődnek barátságok is?

R: Inkább azt mondanám, járnak ide barátok, és ismerősök, akik néha barátokká válnak. De vannak meglepő esetek is, amikor némelyik mama néhány vásárlás után váratlanul leül mellém, és elmeséli az egész életét. Az intim részletekkel együtt, amitől zavarba jövök.

TVE: Ennyire nincs kivel megbeszélniük a problémákat?

R: Sokszor úgy tűnik. Már gondoltam arra is, beiratkozom pszichológia szakra. Két gyerek és a bolt mellett nem lenne könnyű, de még nem vetettem el. Naponta tapasztalom, hogy remekül funkcionálok mint lelki tanácsadó.

TVE: Mit szeretsz legjobban ebben, amivel foglalkozol?

R: Szeretem megtalálni és behozni a legszebb holmikat. Örülök, amikor elégedetten, sok jó darabbal távoznak a vevők. Emberekkel is szeretek foglalkozni. Ide főleg anyák járnak, és sok közös témánk van.

TVE: Mi a legjobb ebben az egészben?

R: A változatosság és a tudatosság. Az, hogy hasznára lehetek másoknak.

Urbán Beatrice

Forrás: Tudatos Vásárló