A csomagolóipar pénzt, fáradságot nem kímélő elszánt rohamot indított a környezetvédelmi minisztérium tervezett betétdíjas szabályozása ellen. Fizetett hirdetésekben tiltakozik, mozgósítja politikai lobbistáit, sajtókapcsolatait és élelmiszeripari szövetségeseit. Meglebegtetik a multinacionális tőke kivonását, ellátási zavarokkal, élelmiszerhigiéniai problémákkal riogatnak.
Az alábbi interjú a szentgáli és a valkói népszavazás előtt készült. Azóta az eredményeket tudjuk: mindkét település megszavazta, hogy regionális hulladéklerakót építhessenek a településen. Szándékunk az volt, hogy az ISPA-támogatású projektekről (12 ilyen van) általában kérdezzünk, de akkora balhék voltak az Északkelet-Pest megyei lerakó helye körül, hogy lépten nyomon erre terelődött a szó. Mint ismeretes, Püspökszilágy, Sződ, Kosd, Keszeg elutasító magatartása után a beruházás terve Valkóra került, sőt az is felmerült, hogy egyáltalán nem épül nagy regionális lerakó, hanem a gödöllőit és a nógrádmarcalit bővítik. A nagy koncon tőkeerős magáncégek marakodnak, az egyik nyomja a lerakót, a másik minden erővel akadályozza, a civil szervezeteket maga előtt tolva. A referendumok eredményének ismeretében sem tudjuk, mi fog történni, de nagyon hamar ki fog derülni.
A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium az év végéig tervezetet készít egy új ökoadó bevezetéséről. Ettől még az sem rettenti el, hogy az időről időre felmerülő zöldadótervek soha nem arattak osztatlan sikert. A liberális környezetvédelmi miniszter most egyszerre szeretne forrásokat teremteni pénzhiánnyal küzdő tárcájának és megfelelni a kormány takarékossági elvárásainak.
2003. május végén tette közzé a Bizottság azt a vitaanyagot, amelyet egy újonnan megfogalmazásra kerülő hulladékmegelőzési és -újrahasznosítási stratégia alapjául szántak. Egy új stratégia megfogalmazásának részben az is oka, hogy a 1993-ban indított 5. környezetvédelmi akcióprogramban napjainkra vonatkozóan megfogalmazott 330 kg/fő/év települési hulladéktermelési szintet nem sikerült elérni (az aktuális adat 550 kg/fő/év). A hulladék mennyisége továbbra is fontos probléma és jelentős környezeti hatásokkal jár.
Németországban januártól betétdíjas lett minden eldobó üveg, a műanyag palack, valamint az italos aludoboz (a fehérbádog is). A betétdíj nagysága a csomagolás nagyságához igazodik: 1,5 liter alatt 0,25 Cent, afelett 0,50 Cent. Egy pontosítás: a betétdíj csak a sörök, az ásványvizek és a szénsavas üdítők csomagolására vonatkozik (a borra és az ivólevekre egyelőre nem).
Idén márciusban jelent meg a fenti címet viselő kiadvány. A füzet számos neves hazai szervezet közös munkája. Szerzői arra keresik a választ, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás mit jelent a fenntarthatóság szempontjából, milyen hatással lehet a demokratikus jogokra, a jólétre és a környezetre.
A gyûjtõudvar, központi elhelyezkedésébõl adódóan, remek lehetõséget kínál a lakosság számára, könnyen megközelíthetõ, megfelelõ információs táblákkal van ellátva, ráadásul -- mivel nem mûködik a környéken hulladékátvevõ vállalkozás -- nincs kitéve a "megélhetési újrahasznosítók" fosztogató tevékenységének sem.
Gyõr önkormányzata úgy döntött, hogy 2001. évben az egész városra kiterjeszti a lakossági szelektív hulladékgyûjtést. A gyûjtõszigetek kialakítására 9 M Ft-ot, a gyûjtõedényzet beszerzésére 35 M Ft-ot szavaztak meg -- a rendszer üzemeltetése pedig évi 16 M Ft-ot jelent majd. A gyûjtéshez kapcsolódó lakossági ismeretterjesztés fedezetét (9 M Ft) állítólag az Öko-Pannon Kht. (lásd keretes írásunkat) biztosítja. A REFLEX Környezetvédõ Egyesület a tervezet véleményezésekor, a Környezetvédelmi Bizottságnál (KB) próbálta érvényesíteni a szándékkal kapcsolatos szakmai álláspontját, javaslatait. A beadványt a bizottság szó nélkül "lenyelte". Ezután a REFLEX és a HuMuSz közvetlenül a képviselõkhöz fordult, ahol -- hálátlan feladatként -- felhívta a figyelmet a tervezett rendszer súlyos szakmai tévedéseire.
Egyik szemem sír, a másik nevet, amikor arról kell tájékoztatnom az Olvasót, hogy a KukaBúvár elõzõ számában közölt írásom már a megjelenés idõpontjában eléggé elavult volt és azóta sok más forrásból is tájékozódhattak a pénzosztási munka viselt dolgairól. (pl. "Kifizetõdik", HVG 1996. november 9. és "A zöld kassza kliensei", 168 óra 1996. november 19.) Örûlni azért nincs okom, mert a sajtó számára nem a környezet és az erõforrások megóvása, hanem a személyi összefûggéseken való csámcsogás tûnik igazán fontos témának. Nem volt ugyanis olyan lap, amelyik a visszásságokon túlmenõen arról írt volna, miért nincs tulajdonképpen Magyarországon hulladékmegelõzés, miért nem kaphat támogatást az újrahasználati rendszerek mûködtetése. Az sem érdekel senkit hogy nem készûl betétdíjas jogszabály, nincs anyagjelölés a mûanyagoknál, nincs választékbantartási kötelezettség a visszaváltható csomagolásokra, hogy a jelenlegi "ökoszabályozás" éppen csak a kibocsátás szerkezetére és mennyiségére nem hat.