Marton Miklós, a Környezettudományi Központból azt gondolta, érdemes lenne megvizsgálni a különbözõ pártok "zöld frontembereinek" gondolkodását, véleményét az ország környezeti állapotáról, a környezetpolitika állásáról, stb. Persze nem minden párt rendelkezik markáns, zöld politikussal, de azért mégis talált minden parlamenti pártból interjúalanyt. A beszélgetéseket a nemrég megjelent Zöld Ars Politika c. interjúkötetben foglalta össze, ez alapján készítettük összeállításunkat.

Az EU-val való hosszas alkudozás eredményeként most 2005-ig kaptunk haladékot a csomagolási hulladékok 50%-os hasznosítására, ami legalább 11 milliárd Ft-tal terheli meg a költségvetést (az országos gyûjtési rendszer kiépítése, mûködtetése ennek legalább háromszorosába kerül). Az országot ért erkölcsi és anyagi veszteség nagy részben elkerülhetõ lett volna, ha a szakmai fõhatóság kellõ szakértelemmel és bátorsággal felvállalta volna a csomagolóipari lobby elleni küzdelmet, a környezetvédelem érdekeinek képviseletét.

1995-ben jelent meg Kanadában Mathis Wackernagel és William E. Rees mûve, Ökológiai lábnyomunk - Az emberi hatás mérséklése a Földön címmel. A szemléletformáló mû magyar kiadását a Föld Napja Alapítvány gondozta.

Júliusban egy csodálatos hetet töltöttünk a "magyar tenger" partján. Megragadtuk a lehetõséget és körülnéztünk hulladékos szemmel is. Kalandos hetünk alatt négy helyen fordultunk meg: Balatonudvariban, Tihanyban, Balatonakarattyán és Balatonkenesén.

A zöld mozgalomból indult, mint mi. Belõle politikus lett, mi maradtunk "civil zöldek". Ha az utcán találkozunk, tegezõdünk, ha az Országgyûlés Környezetvédelmi Bizottságának ülésén, akkor magázódunk. Politikusokra is szükség van, és szükség lenne sok elkötelezett és felkészült környezetpolitikusra is. Egyelõre mintha Illés Zoltán lenne az egyetlen. Arról faggattuk, hogy miért nincs Magyarországon aktívabb környezetpolitika. A tõle megszokott módon kemény kritikával illeti a környezetvédelmi tárcát, de nemcsak a mostanit, hanem az eddigi összeset.