A HuMuSz lényegében egyetért a környezetvédelmi minisztérium megállapításával: Magyarországon hulladék-katasztrófa helyzet van. A megoldási megközelítésünk azonban annyiban sajátos, hogy mi nem a már meglévő hulladékokra, hanem -- hosszú távú megoldást keresve - elsődlegesen a hulladék keletkezésének megelőzésére koncentrálunk. A hulladékprobléma lényegét egyébként csak a fogyasztói társadalom logikájának tanulmányozásával, a reklám-fogyasztás-hulladék kapcsolódási pontjainak feltárásával lehet megérteni. Kizárólag így tehető világossá, hogy hol kezdődik a hulladékprobléma, és hogy mely ponton lehet és érdemes hatékony megelőzési intézkedéseket foganatosítani. A reklám-fogyasztás-hulladék alapvető összefüggéseinek feltárása után logikusan jutunk arra a következtetésre, hogy kevesebb hulladékhoz másmilyen fogyasztási szokásokra -- és kevesebb reklámra - lenne szükség. Nem véletlen tehát, hogy az ökológiailag orientált (hulladék megelőzésre összpontosító) hulladékgazdálkodásokban a többutas (betétes) csomagolási rendszerek megmentése illetve fejlesztése központi szerepet kap.

A Parlament előtt lévő hulladékgazdálkodási törvény sem a megelőzésről szól.

Egy főváros minden országban hatással van az őt körülvevő településekre és az egész országra. Különös hangsúlyt kap ez nálunk, ahol a lakosság egyötöde Budapesten él, itt található az összes központi hivatal, az ipar nagy része, valamint a hazai és külföldi turisták paradicsoma. Mindezeknek számos negatív következménye is van, melyek közül természetesen most csak a települési szilárd hulladékkal kívánok foglalkozni, azaz közel 4 millió m3 sorsával.

A hazai környezetvédelem legsötétebb időszakát éljük.

Nem telik el nap, hogy ne emlegetné valaki Pepó miniszter ballépéseit, szakmai és/vagy emberi alkalmatlanságát. Már senki nem érti, hogy mi tartja Pepót a miniszteri székben, mintha Orbán kormányfő és Torgyán pártelnök nem tudná, hogy szinte mindenki a kormány leggyengébben működő tagjának tartja.

Egyes jóslatok szerint a hulladéktömeg problematikája az ezredfordulóra végleg megoldódik, ennek azonban korai nagyon megörülni, mivel egyéb kellemetlen következményekkel is járhat az esemény (pl. drasztikus egyedszámcsökkenés elsősorban a gyenge ellenálló-képességű fajoknál, infrastrukturális felszámolódások, "klímaváltozás", stb.). Inkább nem festem az ördögöt a falra s egy barátságosabb "végső megoldást" ismertetnék, fenntartva a megelőzés, mint legtisztább és legelőnyösebb módszer elsőbbségét, de kételkedve ennek hatékonyságában a jelen "globális média demokratúrában".