Ilyen még nem fordult elő: két hétre leállt a HuMuSz. Szeptemberben még nem kaptuk meg a 2004-es minisztériumi támogatások egy részét, és nem tudtunk semmit a 2005-ös pályázati nyereményekről sem. Miközben a kormány tartalékképzésbe kezdett, mi feléltük minden tartalékunkat.

Víz. Megnyitjuk a csapot, lemossuk a kocsit, kiöblítjük a kádat, leengedjük a mosogatóvizet, locsoljuk a kertet… Van mindenre, használjuk mindenhol, néha ésszel, de sokszor inkább felelőtlenül. Spórolás? Hogyisne! Mértéktelenül Modern Fogyasztói Társadalmunkban?! Ugyan minek? Hisz a csap az ott van, a csapból mindig folyik. Mármint a víz, mert az már csak ilyen – egyszerűen van…
Vagy mégse?

Nemrégiben új szelek kezdtek fújdogálni az oktatási intézmények gyermekétkeztetése felől. Különféle felmérések adatai meglehetősen komor képet festettek a magyar fiatalok egészségi állapotáról (elhízás, cukorbetegség, magas vérnyomás, stb.) bár ez már jó ideje vizsgálatok nélkül is igencsak szembetűnőnek mondható...

Csehországban a hulladékos helyzet nem nagyon különbözik a miénktől. Friss EU tagként nekik is teljesíteniük kell az Unió a csomagoló-anyagokat érintő előírásait. Ezt vállalják is, azaz nem kértek mentességet (Portugália és Görögország 2009-ig haladékot kértek). A prágai csomagolós koordináló szervezet, az EKO-KOM szerint 2005-ben a csomagolóanyagok kb. 60%--t gyűjtik majd vissza. Persze ha a cseh adatkezelés is hasonló a magyar gyakorlathoz, akkor tudjuk, hogy ezt az adatot kis fenntartással kell kezelni. Cseh szakértői körökben éles vita folyik a műanyag ill. az üvegpalackok esetleges visszavásárlásáról. Míg a környezetvédelmi minisztérium mérlegeli, de habozik, a kereskedők egészen határozottan ellenzik. (Honnan ismerős ez nekünk…?)