Mint arról a KukaBúvárban már beszámoltunk, Szentendre városában egy meglehetősen jól felépített hulladékgazdálkodási koncepció alapján folyik a hulladékgazdálkodás tervezése. Sajnos a rendszer csak a koncepcióban megfogalmazottak teljes kiépülésével éri el a környezetre legkisebb terhelést, ezért részmegoldások - a rendszer megalkotói szerint - nem fogadhatók el hosszú távon.

Az európai hulladékgazdálkodás kutatása nem könnyű feladat. A legnagyobb gondot a statisztikai adatok feldolgozása jelenti. Ez csak részben magyarázható a tagországok adatsoraiban tapasztalható hiányosságokkal (Európa hulladékgazdálkodási térképén Olaszország például egyelőre fehér foltnak tekinthető), a nem egységesen alkalmazott definíciókkal, de mindemellett annak is köszönhető, hogy az EU-ban sem létezik egységes nyilvántartási rendszer

A HuMuSz hatodik éve szorgalmazza hulladékgazdálkodási kérdések törvényi szabályozását. Csalódottan látjuk, hogy a nemrég elfogadott Hulladékgazdálkodási Törvény nem képes ellátni ezt a feladatot.

Sokan teszik fel a kérdést, mit lehet tenni a régi szemétbányákkal, a felhagyott lerakókkal. Mi történik a rendezetlen hulladéklerakókban? Erre a kérdésre próbálunk választ adni az elkövetkezőkben.

1978-ban kezdték meg egyik időszakos tavuk feltöltését a jászapátiak. Bár már házak álltak ott, ez akkor senkit nem zavart. A védelem egyedül a drótkerítés volt. Az elbeszélések szerint nemcsak települési szilárd hulladék került elhelyezésre, hanem titokban galvániszap is.