Intenzív bemelegítésként a Nemzeti stratégiai jelentés a szociális védelemről és a társadalmi összetartozásról 2008–2010. című dokumentumot idézem: „A jövedelmi egyenlőtlenségek a kilencvenes évek közepéig erőteljesen, ezt követően enyhe mértékben emelkedtek. [… ] A KSH 2006. évi […] felvétele alapján, a relatív szegénységi küszöb (medián jövedelem 60%-a) alatt a lakosság 16%-a élt (2007-es adat szerint 13%). […] A szegénység fő kockázati tényezői változatlanul a következők: alacsony iskolai végzettségű vagy munkanélküli háztartásfő, sokgyermekes vagy egyszülős családok (illetve kiemelten maguk a gyermekek és fiatalok), illetve kistelepüléseken található lakóhely. A fenti tényezők a roma népességet az átlagnépességnél erősebben jellemzik, ezért sokszorosan veszélyeztetett a szegénységbe kerülés által.” És ehhez jönnek még azok, akiket a munkaerőpiacon megváltozott képességűeknek hívnak: a súlyos vagy kevésbé súlyos fogyatékkal élők. Nem túl rózsás kép, de van, aki segít, hogy a hátrányos helyzetből előnyt kovácsoljanak az érintettek.

Aprócska belvárosi irodában ülünk Polai Bernadettel, a Szolidaritás Egyesület elnökével, akiből szavak nélkül is sugárzik az elszántság, a tenni akarás: a beszélgetés közben is tódulnak belőle az újabb és újabb ötletek. „Az egyesületet a szocmunkás szakon végzettek baráti köre alapította azzal az elgondolással, hogy a tagok szerint nem várhatjuk el minden társadalmi probléma megoldását az államtól. Szükség van együttérzésre, nyitottságra és az öntevékeny hozzáállásra, amivel a leszakadó társadalmi rétegek is helyzetbe hozhatók” – kezdi a szervezetükről szóló történetet. Főleg hátrányos helyzetű gyerekekkel, gyereküket egyedül nevelő anyákkal, fogyatékkal élőkkel, romákkal, mélyszegénységben élőkkel, fogvatartottakkal foglalkoznak.

A zöldek számára sem ismeretlen területre vezet vissza a projektjük gyökere: az egyesületnek ugyanis volt dolga a fair trade mozgalommal, ennek a logikáját vitték tovább. Arra jutottak, hogy kell egy olyan mozgalom, ami a hazai hátrányos helyzetűeket támogatja. A lelkesedésük eredménye egy üzleti alapokon működő rendszer lett, amelyben a fent említett csoportok állítanak elő piacképes termékeket. Az egyesület pedig vállalta az online vásártér elkészítését és a közönség érzékenyítését annak érdekében, hogy beinduljon egy olyan típusú fogyasztás, ahol szempont, hogy kit támogatunk a vásárlással.

Arra a kérdésre, hogy milyen tapasztalatok adódtak az elmúlt egy év működése során, meglepő választ kaptam Bernadettől. Szembesültek ugyanis azzal, hogy a fogyasztók érzékenyítését még jóval nagyobb munkának kell megelőznie: először a gyártói oldal gondolkodásán kell változtatni. Hosszas kísérletezés után alakult úgy, hogy a beszállítók jelenlegi körét zömében a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató központok alkotják. A többi csoportnál ugyanis nincs ennyire szervezett formájú foglalkoztatás, így hozzájuk csak nagyszabású toborzó projekt keretében tudnának eljutni. Ám az említett foglalkoztató központok jelentős állami támogatása miatt nem alakult ki a piaci szemlélet. A termékek sok esetben nem minőségiek, nem piacképesek, a megrendeléseknél több ilyen központ részéről tapasztaltak rendkívüli rugalmatlanságot. „Többen azért nem kerültek fel a vásártérre a kínálatukkal, mert közölték, hogy nincs kapacitásuk a termékeket feltöltögetni, se postázgatni.” – tette hozzá Bernadett. „A hátrányos helyzetűeket foglalkoztatók részéről is „korszerűbb” hozzáállás szükséges. Meg kell érteniük, hogy a funkciójukat akkor tudják hatékonyan ellátni, és biztosítani a munkatársak megélhetését, ha az igényekre reagálnak. Nyitni kell a piacok felé, fel kell venni egy szolgáltató attitűdöt annál is inkább, mert a kormányzat rengeteg pénzt elvont erről a területről azzal a nem titkolt céllal, hogy piaci alapokra terelje a központokat. Mi a talpon maradásukhoz szeretnénk segítséget nyújtani.” És ez a szektor 600-700 000 megváltozott munkaképességű embert jelent, vagyis hatalmas a gazdasági potenciál.

Ezzel párhuzamosan folyik a fogyasztók érzékenyítése. Egyre elterjedtebb a tudatos választás, de most még csak egy vékony réteg számára fontos, hogy kit támogatnak a vásárlásaikkal. „Legtöbbször az a gond, hogy vagy nem is tudnak semmit egy-egy termék származásáról a fogyasztók, vagy túl sokat kell keresgélni ahhoz, hogy egy társadalomtudatos termékhez hozzájusson az elkötelezettebb vásárló. A Webvásártér éppen ez utóbbi áthidalására jött létre: az online felület segítségével jelenleg több mint 500 terméket visz házhoz. Az ajándéktárgyak mellett használati tárgyakat és egyéb holmikat is kínálunk, a palettánk szinte napról napra bővül.”

A terveket illetően megtudtuk, hogy szeptembertől ismét megkezdődik a gyártói oldalon a toborzás. Október 17-én, a szegénység világnapja alkalmából kisebb kampánnyal is készülnek a toborzás ösztönzésére. Mindezt azért, hogy Karácsonyra már friss kínálattal várják azokat, akiknek számít, hogy csak profitot termelnek-e egy megfoghatatlan jogi személynek, vagy hozzájárulnak a hátrányos helyzetű csoportok társadalomba való visszatéréséhez.

És miért kerül mindez a KukaBúvárba? Az ok egyszerű. A Humuszos is abban hisz, hogy vásárláskor gondolkodni kell – ez nem opció, hanem kötelező, ugyanis minden egyes embert súlyos felelősség terhel, amikor dönt egy tárgy megvásárlásáról. A titok nyitja pedig a közösségi gondolkodásban van, a szolidaritásban.

A termékek megtekinthetők itt: www.webvasarter.com
Csatlakozás a kezdeményezéshez: info[kukac]szolidaritasegyesulet.hu