A Magyar Nemzeti Bank (MNB) szerint a soproni kékfrank és a hozzá hasonló – egyelőre csak tervezett rábaközi tallér, pécsi és veszprémi korona, illetve debreceni fantallér – regionális fizetőeszközök nem jelentenek semmilyen tekintetben konkurenciát a forintnak. Ugyanakkor Bartha Lajos, a Magyar Nemzeti Bank pénzforgalmi és értékpapír-elszámolási területének igazgatója úgy nyilatkozott, hogy ezek a jogilag utalványnak számító fizetőeszközök csak korlátozottan használhatóak fizetésre, mivel zárt körben használják őket. Rávilágított arra, hogy a törvény egyértelműen kimondja: a hatóságoknak kell mérlegelniük, hogy a pénzhelyettesítők mikor lépnek ki a zárt forgalomból, mert innentől kezdve engedélykötelessé válnak.

Az MNB két szakértője, Helmeczi István és Nándor−Kóczán Gergely tanulmányt készített „A nevezett utalványokról” címmel. Szerintük a fő veszélyt az jelenti, hogy könnyebb a helyi pénzt hamisítani, nem egyértelmű, hogy mi lesz a cserében adott forintjainkkal és szerintük nem támogatja érdemben a helyi gazdaságot sem. Érdemes figyelmesen, ám kritikusan végigolvasni az interneten is elérhető írást, hiszen a szakértők egyértelműen a központosított bankrendszer megbízottjaiként foglalnak állást. És mint láthattuk a gazdasági válság idején, ez a rendszer működésképtelenné vált. Tény, hogy nem szolgálja a helyi közösségek érdekeit.

Lehet, hogy nem tökéletes a helyi pénz rendszere sem, de a politikai döntéshozóknak azt kellene ebből meglátniuk, hogy a kisemberek közösségei kétségbeesetten küzdenek az érdekeikért. Ha tetszik, ha nem, egyre kritikusabbak azzal a rendszerrel szemben, ami a társadalom ilyen fokú széteséséhez vezetett.