A százholdas pagony többé már nem is olyan csalitos. Róbert Gida is felkelt az erdõ szélérõl és munkába állt. Dolgozott, keresett. Nem keveset. Meg is vette magának gyermekkori álom telkét; lugas, rét, a kert végében kis patak fodrozódik. Azaz már nem is annyira. Pontosabban, eltûnt a patak. Viszont van helyette luxusvilla, luxuskert, luxusbuxus. Panoráma a dolgozó Pestre, patakügyben kilátásra nincs kilátás. Az ugyan is feltöltõdött. Na, persze nem a természetes módon (illetve ki tudja, kinek mi a természetes). Nem is olyan rég még a mi kis Robink a patak mellett játszott, sõt abban szaladgált, mert vizérõl tudta, hogy tiszta. Ma már ezt nem teheti meg. A vizecske ugyan is eltûnt, illetve, ahol tévedésbõl felbukkan, ott is elég nagy bátorság és mégnagyobb gusztus kell hozzá, hogy valaki belegázoljon.

Robcika felnõtt. Már nem számítanak az álmai, csak a matéria. Magántulajdonát képezõ kertje ragyog, látszik, hogy foglalkozik vele, sõt talán kertész is jár hozzá heti kétszer. Hogy mi van a kerítésén túl? Megszûnik a világ, sõt ott a nagy THE END. Hol csermely halkan zúgott, ott most sitt, hulladék, mûanyag, tégla, WC-csésze, szennyvíz csatorna, pala, szemét, Szodoma és Gomora. Ürülék- és húgyszag. Milyen jó! Ha arra járok (ha arra járok) rögtön víziók gyötörnek (mellesleg tele. is van ott). Látom, ahogy a nagy Gida úr -- a Don -- kertje végében megáll a hajdani patak felett, szemét a végelláthatatlan dzsumbujon legelteti és az elégedett, öntelt arcán enyhe mosoly csillan meg. A hiányozhatatlan kicsi aranyfog kivillan ajkai közül, és egy hatalmasat gondol. "Na, ezt is elintéztük!"- mormolja és visszatér kastélyába. A mór megtette kötelességét, a mór mehet. És megy is. Majd hozza a következõ konténer lomot és ismét a patakra zúdítja.

Ezt tettük a mi kis erecskénkkel. Meggyilkoltuk. Hagytuk, hogy Róbert lemészárolja, mert nem tettük neki fontossá. Persze lehet, hogy most már késõ. Átnevelni már úgy sem lehet a gazduramat, neki fontosabb a pénze, mint lakhelye. Vagy nem is a pénzrõl szól a történet? Hanem egyszerûen csak a kulturáról, a toleranciáról, és egy csipetnyi körülöttünk élõ természetrõl?! Ezeket pedig a legkevésbé sem lehet pénzért venni.