A Garén kiürített vashordókat a gyõr-bácsai égetõbe szállították (a minisztériummal kötött szerzõdés értelmében erre lehetõségük volt), és ott elégettek mintegy 1500 tonnát. Az egyik kereskedelmi TV-ben egy pirospozsgás gyõri vadász számolt be arról, hogy bibircsesek az õzikék a környéken, ezzel kezdõdött a botrány, mely a mai napig tart.

Illés Zoltán kijelentését, miszerint "a gyõri hulladékégetõ alkalmatlan a garéi veszélyes hulladék égetésére, mivel nem biztosítja a kellõ hõfokot és a tartózkodási idõt", részben az Észak-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelõség (ÉDUKÖFE) is alátámasztja, amikor az égethetõ hulladék halogéntartalmát elõször hét, majd négy tömegszázalékban maximálja, márpedig a garéi klórbenzol-tartalmú hulladék több mint 60% klórt tartalmaz. Az anyag homogén égetése esetén ez semmiképpen nem jöhet össze, a klórbenzollal szennyezett üres hordók esetében talán. Az égetési hõmérsékletet halogéntartalmú hulladék égetésekor 1250 pluszminusz 50 fokban határozta meg a hatóság, de miután a 1999. októberi mérések alapján nem látta ezt biztosítottnak, a korlátozást illetve a tiltást látta indokoltnak.

A felperesek nem is vitatják, hogy "a garéi veszélyes hulladék rákkeltõ, magzatkárosító és genetikai elváltozásokat okoz.", de sérelmezik, hogy Illés ezt azzal hozza összefüggésbe, hogy a gyõri hulladékégetõben garéi fémhordókat égettek el. "A Gyõri Hulladékégetõ Kft. a gyõri égetéssel magyar állampolgárok egészségének veszélyeztetése révén akar extraprofithoz jutni, miközben 150,000 ember élete forog veszélyben." - nyilatkozta Illés Zoltán, és ez nagyon fáj a Palota Környezetvédelmi Kft-nek. A helyzet az, hogy az ÉDUKÖFE tavaly tavasszal nem hosszabbította meg az égetõ mûködési engedélyét, mert a figyelõkutakban klórbenzolt talált, sõt a határérték felett 55-szörös dioxinkibocsátást mért. Márpedig a lakott terület 570 méterre kezdõdik, és a gyõri vízbázis 5 éves elérési idõre van az égetõtõl, így fennáll a "közérdek és a közegészség veszélyeztetésének kockázata". A Gyõri Környezetvédelmi Kft. pánikszerûen teljesítette a beruházási kívánalmakat (építési engedélyek hiányában, ld. KukaBúvár, 2000. tél), ezek nélkül, alacsonyabb költségek mellett égethetne a mai napig is. A tankönyvekben ezzel kapcsolatban szokták emlegetni az extraprofit kifejezést.

A villámrekonstrukció után a gyõr-bácsai telepen demonstratív próbaégetést tartottak két labor bevonásával. Illés szerint "egyetlen magyarországi laboratórium sem jogosult a gyõri égetõmû dioxin kibocsátásának ellenõrzésére, így a mérések eredménye nem bizonyít semmit" és "a 2000. augusztus 1-i próbaégetés szemfényvesztõ, ócska trükk." Gordos Dénesék kétéves szakmai tevékenységének jutalmaképpen a KGI laboratóriumától valóban megvonták az akkreditációt dioxin-mérés terén (maradt ellenben a targoncavezetõ- és úszómesterképzés), a mérésbe bevonták viszont az akkreditált TÜV-Ausztriát is. Az eredmény bíztatónak mondható, de ahelyett, hogy az ÉDUKÖFE elrendelt volna egy részletes környezetvédelmi hatástanulmányt és ellenõrzött próbaüzemet, ahogy az a beruházások esetében kötelezõ lenne, a Kft. önkéntes akciója zajlott csupán, inkább PR-fogásként, mint hatósági mérésként.

Egy másik vitatott kijelentés, hogy "a megyei és a legfelsõbb ügyészség is megállapította, hogy az elmúlt idõszakban a gyõri hulladékégetõnek kiadott engedélyek mindegyike törvénysértõ." A következõ történt: az ÉDUKÖFE márciusban nem hosszabbította meg az égetõ mûködési engedélyét, tehát le kellett állni. A cég kapásból fellebbezett, de a Környezetvédelmi Fõfelügyelõség másodfokon -- augusztusban -- jóváhagyta a határozatot. Igen ám, de közben az ÉDUKÖFE -- június 28-án -- új hatósági engedélyt adott ki, amelyet az égetõ ismét megfellebbezett, azonnal végrehajtást kérve. A Fõfelügyelõség példás -- az államigazgatásban példátlan -- gyorsasággal ezt meg is adta július 7-én, pedig még jónéhány nap volt a fellebbezési idõszakból hátra. Az égetõ ismét megkezdhette mûködését, de közben a Hulladék Munkaszövetség és a Zöld Erõ egyesület fellebbezése is befutott, sõt a HuMuSz a Legfõbb Ügyészhez fordult, hogy lehetséges-e egy új, ráadásul az elõzõtõl tartalmilag is eltérõ mûködési engedélyt kiadni, ha a korábbi engedély jogszerûségének elbírálása még nem fejezõdött be. Az ügyészség nyomására a Fõfelügyelõség néhány hónap múlva saját hatáskörben visszavonta határozatát, majd ugyanolyan értelmû döntést hozott. A környezetvédõk bírósághoz fordultak, ahol nyolc napon belül el kellett volna bírálni az azonnali hatályról szóló részt, de azt a mai napig napirendre se tûzték. Ez az egész eljárás szakértõk szerint "államigazgatási és jogi analfabétizmust" mutat, ha ugyan nem valami mást. Egyébként a megyei fõügyészség valóban több felügyelõségi és fõfelügyelõségi határozatot törvénysértõnek talált: az égethetõ hulladék mennyisége emelésének engedélyezését, a hatástanulmányok elmaradását.

Illés még rátesz egy lapáttal: "A Gyõri Hulladékégetõ Kft. folyamatosan kijátszotta a környezetvédelmi hatásvizsgálatra vonatkozó elõírásokat." Tény, hogy a hatóság 1998-ban teljeskörû környezetvédelmi felülvizsgálatra kötelezte az égetõt, majd ezt 1999-ben visszavonta, mert a cég "környezetvédelmi teljesítményértékelést tartalmazó dokumentációt" nyújtott be. Akármi is legyen az, a fõügyészség ezt elismerte. Elég problémás az is, hogy az égetõ rendszeresen 980 kg/óra teljesítményre kér engedélyeket, holott a névleges kapacitása 1770 kg/óra (melyet egyébként a felügyelõségi papírok szerint rendszeresen túllépett). Ez a játék a kilókkal arra megy ki, hogy "égetõberendezésnek" és ne "égetõmûnek" sorolják be a céget, mert az utóbbi esetén sokkal szigorúbbak a környezetvédelmi szabályzók. A hatóságnak mindenkor a névleges kapacitást kellene figyelembe venni.