KB: A cégtáblán az van kiírva, hogy rádioaktív hulladékfeldolgozó és tároló. Milyen hulladékfeldolgozás folyik itt?

K.J.: Ez a név egy kicsit többet mond ahhoz képest, hogy milyen munkát végzünk a telephelyen. Ez Magyarországon az elsõ és eddig egyetlen végleges radioaktív hulladéklerakóhely. Itt a feldolgozás szó csak annyit jelent, hogy esetenként a hulladékok egy részénél alkalmazunk olyan elõkezelést, pl. folyékony hulladéknál szilárdítást, amelynél a tárolás biztonsága növekszik. Ez egy egyszerû mûveletet jelent: cementtel való szilárdítást, betonozást vagy bitumenbe való beágyazást.

KB: A telep azért létesült, hogy a kórházak és kutatóintézetek laboratóriumi izotóphulladékait ártalmatlanítsák. Azóta paksi hulladék is kerül ide...

K.J.: A telepnek az a feladata, hogy az ország kb. 400 izotópos munkahelyén, tehát izotópgyártóknál, izotópfelhasználóknál keletkezõ hulladékot központilag begyûjtse és itt tárolja. Nem volt a telephelyünknek olyan célja, hogy atomerõmûvi hulladékot is fogadjon. Ez az idõk során alakult úgy, hogy az atomerõmûnek nem volt saját hulladéklerakója, és így 1983-tól kezdõdõen szinte minden évben szállítottunk Paksról hulladékot, amely kis és közepes aktivitású úgynevezett másodlagosan szennyezett szilárd hulladék volt, amely hordós csomagolással és préseléssel volt elõkészítve.

KB: A paksi hulladék volumene lényegesen nagyobb, mint az eredeti célt kiszolgáló radioaktív izotóphulladék.

K.J.: Igen, a paksi hulladék mennyisége - ez a hordós hulladékot jelenti - évenként kb. 200 köbmétert jelentett 1996-ig. Ez valóban kb. tízszerese az országos egyéb hulladék mennyiségnek.

KB: Az átálláshoz kellett valamilyen speciális engedély?

K.J.: A paksi hulladék semmivel sem veszélyesebb, sõt kevésbé veszélyes, mint az egyéb hulladék, hisz itt a hulladékban nem lehet más izotóp, mint ami az urán hasadása során keletkezik. Tehát a leghosszabb felezési idejû izotópok is - a stroncium-90 és a cézium-137 - harminc év körüli felezési idejûek. Hosszabb ebben a hulladékban nincs, tehát ilyen értelemben kevéssé veszélyes, mint egy hosszú felezési idejû izotópot tartalmazó egyéb hulladék. Ez a hulladék tehát nem jelentett minõségileg változást a telepre szállított hulladékok esetében, így csak elõzetes hozzájárulást kellett kérnünk a hatóságoktól. Egyébként ebben 1997-ben már nem volt szállítás Paksról.

KB: Van itt még egy tó is, amit állítólag éppen azért létesítettek, mert a halak mutatják meg talán a legkorábban a radioaktív szennyezõdést.

K.J.: A telepített halastó nem azért készült, hogy minket ellenõrizhessenek jobban, de mi kihasználjuk azt a lehetõséget, hogy a halakban valóban feldúsulhatnak az egyes izotópok. Tehát a teleprõl kibocsájtott csapadékvíz (a Szilágy-patakon keresztül) szennyezheti a tavat, de a halminták eddig mindig negatívak voltak.

KB: Igaz az, hogy Önök hamarabb szereztek tudomást a csernobili katasztrófáról, mint az ország közvéleménye, illetve a magasabb hatóságok?

K.J.: Talán elõbb szereztünk tudomást, mert nálunk a gépkocsikat, amelyek a hulladékot szállítják, minden egyes mûvelet végén ellenõrizni kell, és azt hittük az ellenõrzés során, hogy a szennyezõdés a beszállított hulladékból ered, holott az már a szél útján terjedt csernobili porszennyezésnek volt az eredménye.

KB: Vissza tud emlékezni azokra a pillanatokra? Milyen érzés volt hirtelen nagyon nagy szennyezõdést mérni itt a telepen?

K.J.: Igen, nagyon megrázó volt, amikor olyan értékeket mértünk például a Váci Tejüzem tejében, amely korábban egy enyhén szennyezett radioaktív szennyvíznek felelt meg.

KB: Mit tudtak tenni ebben a helyzetben?

K.J.: Azonnal intézkedés történt arra vonatkozólag, hogy az állatok takarmányozására ne használjanak friss, zöld takarmányt, hanem álljanak át a száraz takarmány és egyéb használatára, illetve a terület alaposabb ellenõrzésére.

KB: Hogyha mondjuk mától nem hoznának több radioaktív hulladékot a telepre, akkor meddig kellene õrizni azt?

K.J.: A telephelyen jelenleg még 200 köbméternyi szabad kapacitásunk van. Ez azt jelenti, hogy 10 évig még tudjuk az ország nem-atomerõmûvi hulladékát fogadni. Nyilván eddig az idõpontig a telepet célszerû üzemeltetni. Sõt, mivel más megoldás még a távlatokban sincs, biztosra vehetõ, hogy eddig a telepet üzemeltetni kell. Fontos azt is tudni, hogy az országban forgalombahozott összaktivitás 0.5%-a van a telepen.

KB: Bezárás után mi fog itt történni?

K.J.: Bezárás után két idõszak fog következni: egy aktív és egy passzív ellenõrzési idõszak. Az elsõ kb. 30 évben az õrzés-ellenõrzés tekintetében lesz különbség, az azt követõ idõszakban már csak környezeti vizsgálatok lesznek, amelyek a radioaktív anyag kijutását még mindig fogják jelezni.

KB: Hogyan becsüli: mennyi idõ múlva lesz ez a hulladék teljesen ártalmatlan a föld mélyében?

K.J.: A hulladék nagy része, kb. a térfogat fele, atomerõmû eredetû. Ez a hulladék 600 év alatt biztos, hogy közönséges szemét lesz. A többi hulladék esetében a lebomlás biztos, hogy nem lesz ilyen mértékû, viszont olyan kicsi az összaktivitás, amelyet behoztunk a telepre húsz év alatt, hogy nem lesz ez jelentõs.

KB: Hogyan fogják a területet rekultiválni?

K.J.: A telep helyére lehetne erdõt ültetni, ha egyszer megszûnik a tevékenység, de az gondolom, hogy soha nem lesz ez mezõgazdaságilag mûvelhetõ terület. Ezt mindig fenn kell tartani az ellenõrzés számára.