Kezdõdik elölrõl az általában 3-6 hónapig tartó káder- és sleppcsere, az asztaltologatás, az új fejlécespapír- és névkártya-készítés, az új stratégia és arculattervezés. Ezen idõszak alatt általában áll a közigazgatás. Reméljük, most másként lesz, de eddig mindig így jártunk. Esetleg azt is megérhetjük, hogy ismét megpályáztatják a középvezetõi állásokat, miután például a hulladékgazdálkodási fõosztályvezetõi szék hét hónapig betöltetlen volt...
Apropó, stratégia. Még meg sem száradt a Fodor-féle középtávú stratégián a festék, még éppen csak elkezdték a társadalmi vitáját. Mi is eltöltöttünk vele pár órát. De õszintén, van most értelme, hogy leírjuk, hogy mit gondolunk róla? Hihetjük-e, hogy az új csapat majd innen folytatja?
Az is lehet persze, hogy marad a koalíció, és marad a miniszter, de a mondanivalónk akkor is érvényes: Mi 18 év után sem nagyon vagyunk hajlandóak beletörõdni, hogy a szaktárcák élére politikusokat ültetnek. A környezetvédelem szempontjából abszolút érdektelen, hogy melyik párt kormányoz, vagy éppen melyik omlik össze! Itt lassan két évtizede ugyanazokkal a problémákkal küszködünk, a környezeti válság egyre mélyebb, de eddig egyik párt sem gondolta, hogy valamit kellene tenni ezzel az ágazattal. Az ipar eddig zsebre tett minden pártot, minden kormányt, mert nem a fenntartható társadalom elérése volt a kitûzött cél, hanem a feladatok gyors letudása, a négy év túlélése, némi médiasiker, és persze a „pénzek” ügyes elosztása.
Mit várunk még a pártoktól? Melyiktõl lehet még várni valamit? Meddig lesz a környezetvédelem a pártpolitika homokozója?