Zsákok a tótmegyeri utcákon

Eddig is tudtuk, hogy a tótmegyeriek 14 féle frakciót válogathatnak külön, de nem volt világos, hogy a hulladék begyûjtése hogy zajlik. Most úgy idõzítettük látogatásunkat, hogy ne maradjunk le semmirõl. Igazából az volt meglepõ, hogy mennyire egyszerû a dolog. A pótkocsis traktor havonta egyszer járja végig Tótmegyer utcáit, hogy a reggel kitett zsákokat beszállítsa a hulladékudvarra. Egyforma fehér zsákok kerülnek ki a házak elé, csak a tartalmuk más. Úgy hírlik, hogy régebben átlátszó nejlonzsákokba kellett tenni a szétválogatott hulladékot, hogy ellenõrizni lehessen a szelektálás eredményét. Ma már erre nincs szükség, a lakosság profi módon válogat. Ez nyilván nem ment egyik napról a másikra, Iveta Markusková, a hulladékgazdálkodási program vezetõje és a Tótmegyeri Ökológiai Társaság nevû civil szervezet évekig okította és gyõzködte a lakosságot. Személyesen, szórólapokon, újságban, rádión, tévén keresztül, minden rendelkezésükre álló eszközzel. Így juthattak el odáig, hogy a szállítómunkásoknak nem kell ellenõrizniük semmit, csak egyszerûen földobálják a különbözõ hulladékokat tartalmazó zsákokat a pótkocsira. A szelektíven gyûjtött hulladékok elszállítása ingyenes, a vegyes (vagy más néven maradék) hulladék elszállításáért viszont fizetni kell. A maradék hulladékot tartalmazó kukát kéthetente ürítik, de csak akkor, ha rá van ragasztva egy vonalkódos matrica, amit darabonként 35 koronáért nagyobb tételben is meg lehet vásárolni a hulladékudvarban.

Hulladékcsökkentés komposztálással

A komposztálás az utcákon nem feltûnõ jelenség, hiszen nagyrészt a családi házak kertjében zajlik. A 4400 lakosú településen csak 600-an élnek lakótelepi házakban. Az õ komposztáló keretük gyakorlatilag közterületen van, mégsem találtunk benne mást, mint szerves hulladékot. Nem értjük. Itt nincsenek vicces fiatalok, akik buli után üveggel komposztkeretre kosaraznak?

Egy budapesti cég a Palárikovóról hozzájuk beszállított mûanyaghulladékért kész komposztáló keretekkel fizet, amit az önkormányzat ingyen oszt ki a lakosságnak. Környezeti szempontból még vonzóbb megoldás, hogy helyi fiatalok merõ ügyszeretetbõl az összegyûlt fahulladékokból ácsolnak komposztkeretet. Nyilván van olyan komposztkeret, amit már javítani vagy cserélni kell, hiszen az egész program azzal indult, hogy 1999-ben a lakosság házi komposztálását kezdték segíteni. A lerakóra kerülõ szemét mennyisége drasztikusan csökkent.

A zsákok a hulladékudvarra érkeznek

A pótkocsis traktor beáll a hulladékudvarra, amely alig fél hektár területû. Döbbenetesen kicsi, ahhoz képest, hogy jelenleg 32 község 50 ezer lakosának szelektíven gyûjtött hulladékát osztályozzák, bálázzák, rakodják itt, ami az év során mintegy 1.150.000 tonna hulladékot jelent. Ma csak Tótmegyeren van begyûjtés, de más napokon más falvakból érkezik a hulladék. Ha valaki nem akarja kivárni a két házhoz menõ gyûjtés közötti egy hónapot, akkor a telepen elõbb is leadhatja az összegyûlt papírt, mûanyagfóliát vagy éppen elektronikai hulladékot. Markusková asszony büszke arra, hogy milyen kevés vegyes szemét kerül a tardoskeddi lerakóra. Rajta kívül Tótmegyeren nagyon kevesen értik a rendszer lényegét, ám az minden utóválogatást végzõ egyszerû közmunkás számára nyilvánvaló, hogy amit õk válogatnak, az sokkal inkább ipari nyersanyag, mint szemét. A telepen minden anyag külön halmokban vagy bálákban várja a szállítók érkezését.

Hová szállítják a másodnyersanyagot?

A PET-palackokból a telep területén 40 és 500 kg-os bálákat préselnek, s a közeli Gútára vagy Pöstyénbe szállítják õket további feldolgozás céljából, a papírhulladékból pedig a párkányi, zsolnai, vagy a Besztercebányától északra lévõ hermándi papírgyárban lesz újra papír. A gumihulladék egy Kassa melletti ipari parkba kerül, míg a Tetra Pack dobozok a közeli Nagysurányban mûködõ Kurucz Kft telephelyén alakulnak át zaj- és hõszigetelõ táblákká. Az összegyûlt fehér és színes üveget egy érsekújvári üveggyár szállítja el idõrõl idõre, az alumínium pedig Zsolna vagy az Eperjes közelében fekvõ Szentkereszt kohóiban válik újra értékes anyaggá. Az akkumulátorokat egy Szereden mûködõ feldolgozócég viszi el, a fáradt olajból pedig Érsekújváron készül bioüzemanyag vagy fûtõolaj. Szlovákia kelet-nyugati kiterjedése nagyon nagy, Kassa és Eperjes környéke Tótmegyertõl 250, sõt talán 300 kilométerre is van. De mi Budapestrõl a PET-palackot Kínába szállítjuk! Ez azért más nagyságrend. És Magyarországról a többi szelektíven gyûjtött hulladék nagy részét is külföldre szállítják. Márpedig környezeti szempontból az egész szelektív gyûjtés értelmét megkérdõjelezi, ha a másodnyersanyagokat óriási szén-dioxid kibocsátással a bolygó túlsó végébe, vagy akár "csak" 1-2 ezer kilométerre szállítjuk újrafeldolgozásra. Tótmegyeren ez nem így van. Elsõsorban ezért irigyeljük õket.

Megéri?

A másodnyersanyagokat közvetlenül az önkormányzat értékesíti, hiszen õ a hulladékgazdálkodási program gazdája, míg nálunk Magyarországon a szokásos megoldás az, hogy egy önkormányzattal szerzõdéses viszonyban álló közszolgáltató cégre bízzák a feladatot. Tótmegyeren csak olyan frakciók gyûjtésébe fogtak bele, amelyeknek biztos helyük van. A másodnyersanyagokért az önkormányzat annyi pénzt kap, hogy (kiegészítve azt az Országos Újrahasznosítási Alapból származó bevételekkel), fedezni tudják a programmal kapcsolatos kiadásokat, a maradék hulladék lerakásának díját, sõt, még a veszélyes hulladékok ártalmatlanításának költségét is. Palárikovo hulladékgazdálkodási programja most már évek óta szolíd nyereséggel zárja az évet. Mikor õszintén beszélgettünk az okokról, az is kiderült, hogy munkaerõre keveset költenek, hiszen a fizikai munkák jelentõs részét államilag finanszírozott közmunkások végzik. Ezekhez az emberekhez pedagógiai érzék és türelem is kell, hiszen aki a fellendülõ határmenti gazdaságban nem talál munkát, az valószínûleg nem versenyképes munkaerõ. De a munkaerõ-kérdés mindent nem magyaráz meg, sokkal inkább az a különbség Szlovákia és Magyarország között, hogy az Országos Újrahasznosítási Alap valóban támogatja az újrahasznosítást, és van néhány önkormányzat, amely erre alapozva gazdaságilag is fenntartható programot épített fel.

Itt sem minden fenékig tejfel

Sajnos Szlovákiában sem a tótmegyeri szemlélet uralkodik. A nagyvárosok többségében - ugyanúgy mint nálunk - arra koncentrálnak, hogy megfelelõ mûszaki színvonalú lerakókra szállítsák a vegyesen gyûjtött szemetet. A szelektív gyûjtés inkább csak kiegészítõ, színezõ elem.

Sõt - bár az olvasó már megszokhatta, hogy Palárikovoról mindig csak dicséretet olvashat - egy lényeges hibát Tótmegyeren is felfedeztünk. A hulladék összmennyiségének csökkentéséért keveset tesznek. Újságcikkekben, információs elõadásokon, akciónapokon természetesen mindig szóba kerül a téma, de a gyakorlatban az önkormányzat és a helyi környezetvédõk is úgy érzik, hogy alig van befolyásuk arra, hogy kevesebb hulladék keletkezzen. Szerintük ez csak a gyártókon és a jogalkotókon múlik. Mi ezt másképp gondoljuk, keményen küzdünk, de - például a betétdíjas csomagolás terén - csak kudarcokról számolhatunk be. Tótmegyer pedig 1999-ben ott állt egy betelt szemétlerakóval, ma pedig már az egész környék hulladékgazdálkodásának példát mutat. Mi tagadás, második látogatásunk után is csodáljuk õket!