A téma az elektronikus kereskedelemrõl szóló törvény (és a kapcsolódó törvények) módosítása. A változtatások nagyobb része az elektronikus hirdetésekhez, pontosabban azok kéretlenül kapott és sokat szidott változatához (a spam áradathoz) kapcsolódik. És itt jönnek képbe a kukabúvárok, akik eddig is élharcosai voltak az elektronikus és nem elektronikus szemétposta elleni küzdelemnek. Igaz, eddig nem sok sikerrel.

A spamek úgy mûködnek, mint a prosztó szórólapok, csak nem a pléhdobozt, hanem az elektronikus postaládát tömik tele kéretlen küldeményekkel. A felmérések szerint a hozzánk érkezõ e-mailek egyharmada reklámszemét. Letöltésük drága, törlésük idõigényes, rengeteg munkával és bosszúsággal jár (egy átlag internetezõ napi 20-25 percet tölt a tisztogatással). A profi spammerek több ezres címlistákkal seftelnek, vagy címguberáló programokkal „vadásszák le” azokat. Attól kezdve csak egy kattintás a világháló. A szétküldés szinte ingyen van, és minél több balek akad horogra, annál több forgalmi jutalékot kasszíroznak.

Alkotmányjogi megközelítésbõl itt a magánszférába való kéretlen behatolásról van szó, ami súlyosabb esetben – ha zaklató jelleget ölt – akár büntetõjogi kérdés is lehet. Ha pedig a kéretlen zaklatást adatainkkal visszaélve követik el, az már adatvédelmi jogi probléma (ne feledjük: az e-címünk személyes adatnak számít). Na, de maradjunk csak a kereskedelmi törvénynél és a közigazgatási lehetõségeknél.

A törvény ezen a területen több szigorítást tervez. A szabályozás – az elektronikus úton továbbított e-mailek mellett – vonatkozik az SMS-re, MMS-re és a faxon továbbított hirdetésekre. Egyértelmûvé teszi, hogy ezeket csak a címzett kifejezett és elõzetes hozzájárulása alapján lehet legálisan küldeni. Például ha Ön egy hírlevélre kifejezetten és ellenõrizhetõ módon feliratkozik, vagy más egyértelmû módon jelzi a reklámüzenet iránti sóvárgását. Ez így volt eddig is, de a jogszabályokat sajátosan értelmezõ reklámozók kedvéért most külön is rögzítésre került, hogy már az elsõ, engedélyt kérõ megkeresés is tiltott. Az ilyen „engedélykérõk” ellen mostantól eljárást lehet kezdeményezni.

Az eljáró hatóság továbbra is a Nemzeti Hírközlési Hatóság marad, viszont több lehetõsége lesz a spammerek felkutatására. Ami nem is olyan egyszerû. A legtöbb spam külföldi. Eddig fõleg Amerikából jött, és Viagrával kavart – most támadnak a kis kínaiak a pénisznagyobbító ötleteikkel. A külföldi reklámszemetek ellen nincs mit tenni, ha a szolgáltatók nem szûrik ki, akkor annyi.

A hazai virtuális zaklatók elleni fellépés mostantól talán hatékonyabb lesz, mert felkutatásukra az NHH halvány „nyomozati jogot”, az internetszolgáltatók pedig jogszabályi biztatást kaptak. A törvény módosulása után lehetõség lesz arra is, hogy az NHH jelezze a szolgáltatók felé, hogy milyen IP-címrõl érkeznek spamek, és felhatalmazhatja õket arra, hogy a szolgáltatói szerzõdést az adott felhasználó esetében korlátozzák. Vagy akár fel is mondhassák.

A helyzet tehát most tisztult, de még mindig bonyolult. Egyébként alighanem ez az a terület, ahol a megoldást a jogtól (a kategorikus tiltástól) várni reménytelen, ha az nem párosul a szakmai szervezetek által elfogadott belsõ normákkal és hatékony civil kontrollal. Erre utalva a parlamenti vitában az államtitkár hangsúlyozta, hogy a minisztérium a legmesszebbmenõkig támogat minden olyan civil kezdeményezést, amely kiegészíti az állami jogi szabályozás kereteit. Akkor hát a tudatos fogyasztókon a sor: a kéretlenül érkezõ (magyar) spamküldõk ellen talán ismét érdemes eljárásokat kezdeményezni! A bejelentéssel (eljárással) kapcsolatos tudnivalók és a formanyomtatvány megtalálható az NHH honlapján (www.nhh.hu /elektronikus hirdetés).

Igen ám, de feltehetõen az új szabályozás hatékonyságát is lerontják majd az alábbiak:

• Az eljárás kezdeményezõjének elõbb be kell fizetnie 2200 Ft-ot. Haha.

• A spam küldõje a legtöbb esetben felderíthetetlen. Tavaly a több millió magyar reklámszemét ellen összesen 270-en tettek bejelentést, ebbõl az NHH 12 alkalommal szabott ki bírságot. Hahaha.

• Továbbra is kétséges, hogy a szabályozás vonatkozik-e a politikai reklámokra, a polgárok pártorientált meggyõzési kísérleteire. Márpedig ha a politika is eszközként használja fel a kéretlen leveleket, akkor aligha rendelkezik morális alappal a spam üzleti célú tiltásához… Eszembe jut például a kormány egyik választás-szagú SMS kampánya. A mobiltulajdonos polgároknak gátlás nélkül elküldték propagandisztikus kérdésüket. Valahogy így szólt. „Egyetért-e azzal, hogy postaládájából kitiltsák a kereskedelmi reklámokat?” Beugratós kérdés. Hahahaha.

Kalas György

Mit tehet a spamek ellen?

• Szolgáltatójától bárki kérheti, hogy tiltsa le egy adott címrõl hozzá érkezõ leveleket. Ha ennek nem tesz eleget, a Nemzeti Hírközlési Hatósághoz lehet fordulni panasszal.
• Megelõzõ védekezés lehet, ha két e-mail címet használ (egyet a „nyilvános” kommunikációra szán, a másikat az Ön számára valóban fontos partnereknek tartja fenn). Általában ne használjon rövid címet, „bonyolítsa meg” betûkkel vagy számokkal.
• Állítsa be levelezõrendszerét úgy, hogy az ne jelenítse meg a HTML és képformátumokat! Használjon szûrõket, hogy az ismert spamforrásokból ne is lássa a leveleket! A legtöbb levelezõ rendszer ma már képes arra, hogy gyakori mondatok alapján kiválogassa a kereskedelmi reklámleveleket, és automatikusan oda helyezi, ahova kívánjuk.
• Soha, SEMMIT ne válaszoljon spamre! Annyit se, hogy UNSUBSCRIBE (leiratkozom). Ezzel ugyanis tudatja a spam-küldõvel, hogy használatban lévõ postaládára bukkant és éppen ellenkezõ hatást ér el.
• Ne látogassa a spamben ajánlott weboldalakat, ne kattintson az e-mailben szereplõ linkekre. Ne futtassa az e-mailen érkezett EXE formátumú csatolmányokat! Ne továbbítson láncleveleket, csak akkor, ha valóban biztos eredetûnek tûnnek!
• A magyar spam-küldõk „megcsípésére” akkor van a legtöbb esély, ha a küldõ címe azonosítható és magát vagy saját termékét reklámozza.