A HuMuSz számára az illegális lerakók felszámolása régóta fontos ügy. A Tájsebészet kampány a kezdetektõl fogva az együttmûködésrõl szól, ez tette eredményessé a civil kezdeményezésre létrejött hulladék kommandókat is. A feladat nagyságát látva 2005 õsze óta azzal próbálkoztunk, hogy létrehozzunk egy olyan szektor- és szervezetközi együttmûködést, amelyben minden szakértelem és tapasztalat megtalálható, ami az illegális hulladéklerakás elleni küzdelemhez szükséges. Sokat kínlódtunk, pedig utólag könnyû levonni a tanulságot: ha nincs közvetlen érdekeltség, a jó szándék kevés. Végül, egy hirtelen ötlettõl vezérelve javasoltuk a Pénzügyminisztériumnak, hogy az illegális hulladéklerakók felszámolása is legyen olyan kiemelt közcél, amire fel lehet ajánlani az adó második 1 %-át. Váratlan sikerként ezt a Parlament meg is szavazta.
Az elmúlt évben a kiemelt célok között a parlagfûmentesítés feladatainak támogatása 840 millió, a többi négyre mintegy 200-200 millió felajánlás érkezett – nagyságrendileg ennyire számíthatunk. A probléma nagyságrendjének és a „német szemétügy”-nek köszönhetõen tán többre is.
Persze ebbõl csak 2008-ban lesz pénz, az idei év fõ feladata a felhasználás leghatékonyabb módjának kitalálása, a pályázatok és egyéb dokumentációk kidolgozása lesz. Mindenek elõtt azonban a május 20-i bevallási határidõig minden lehetséges módon értesítenünk kell az adózókat a 1517-es technikai szám létezésérõl.

Kampány civil módra
A HuMuSz a maga szerény, pénz nélküli, pusztán civil kurázsival mûködõ gerilla marketing eszközeivel és a „1517 – egy százalék a szeméthalmok ellen” szlogennel kampányol.
A Café PR ingyen segített abban, hogy a Metro újságban három alkalommal is tenyérnyi hirdetésünk jelenhetett meg, sõt, egy hosszú cikk is foglalkozott a témával. Kocsis Tibor és a Flóra Film vállalta, hogy a Tájsebészet kampányhoz készített régi jó reklámfilmünket az 1517-es kampányhoz módosítja. Az még kérdés, hogy leadják-e valaha, valahol. Tán a Hálózat tévén, de biztosat nem mondhatunk.
Természetesen kampánytámogatókat is kerestünk, így a Környezetvédelmi Minisztériumot is megszólítottuk. Persányi Miklós miniszter úr személyesen annyit válaszolt, hogy nem lenne szerencsés egy ilyen médiakampány támogatása, hiszen a KvVM lesz majd a pénz kezelõje. Furcsálljuk ezt a logikát: ha a cél az országot elborító szemét felszámolása, a kezelõnek elemi érdeke lenne abba fektetni, hogy néhány nagyságrenddel nagyobb legyen az erre fordítható keret. Másrészt persze nagyon örülünk, hogy a KvVM olyan szent, akinek nem maga felé hajlik a keze...A magunk részérõl igyekszünk sajtóhírnek látszó tájékoztatókkal is népszerûsíteni az ügyet. Összeraktunk egy kreatív és tájékoztató elemekbõl álló kommunikációs csomagot, amit bármely újság vagy média szabadon felhasználhat vagy utánközölhet. Ha tudtok ilyen médiát, kérjetek helyet az „1517 paksaméta”-nak!

A pénz helye
A második egy százalék mint új „kiemelt közcél” közpénz, azaz a felhasználásáról az érintett kormányzati, szakmai és civil szervezetekbõl felállítandó bizottság fog dönteni. Jelenleg még nincs ilyen bizottság, ez a nulladik év. A tagok közt nyilván ott lesz a KvVM és az Önkormányzati és Településfejlesztési Minisztérium munkatársa, köztisztasági szolgáltatók, közterület-felügyelõk és persze nagyon bízunk benne, hogy a civilek képviseletében a kezdeményezõ Hulladék Munkaszövetség képviselõje is.
Február 21-én össze is hívtuk egy lehetséges bizottság tagjait a HuMuSz Házba. A KvVM és ÖTM mellett több hulladékos közszolgáltató valamint a szeméttõl (is) sokat szenvedõ MÁV képviselõi is eljöttek.
2007 folyamán közösen ki kell találnunk, hogyan kerüljön a pénz felhasználásra, milyen elvek alapján, és milyen gyakorlati lebonyolítással. Ez szakmai és lobbymunkát egyaránt igényel.

A HuMuSz elsõ javaslatai:
1. Lerakó felszámolások és terület rehabilitáció. Pályázati úton valósulhat meg, azaz egy önkormányzat vagy valamely szervezet dokumentál egy illegális lerakót, vállalja a felszámolást, és megpróbálkozik azzal, hogy a kupac ne termelõdjön újra. Ez nem felétlenül õrzést vagy elkerítést jelent, hanem olyan gondozott és ápolt környezet kialakítását, ahova már nem szívesen dobnak szemetet.
2. Kommunikáció, szemléletformás, tájékoztatás, országos illegális hulladéklerakó adatbázis (nem minden kis kupac, csak az akut módon újratermelõdõ nagyobb lerakók). Országos hulladékátvevõ adatbázis, zöld számmal, honlappal. Kevés reklám, sok munka. Lehet szó közmunkások alkalmazásáról, hulladék-kommandókról, és még sok másról.
3. Aminek mindenképpen
elõtérben kellene lennie:  
a) megelõzés (azaz ne csak felszámolásra menjen el a pénz)
b) szemléletformálás
c) utánkövetés, funkcióváltás (például támogassuk ha valaki focipályát létesít a megtisztított területen.)
A pénz tehát gyûlik, program lesz: most már „csak” egy jó bizottság kell, amely képes jó munkatervet készíteni, és azt megvalósítani, hogy tényleg arra fordítódjon a pénz, amire az adófizetõk szánták. A HuMuSz-on nem fog múlni!