Miközben megy az össztársadalmi sírás-rívás a megszorítások és az egyéb viszontagságok miatt, soha nem látott vásárlást produkáltak honfitársaink a Megváltó születése alkalmából. Egyszer élünk!
Romlott? Újracimkézett? Mit számít? Csak le legyen értékelve. A virsli lehetőleg ne legyen drágább 139 Ft-nál kilónként. Hogy ebből a csomagolás meg a hűtés sem jön ki? Sebaj, pakoljuk a szekérbe, mert olcsó. Gondolom, a Nagy Tesóról megjelent könyv is csak növelte a vásárlási kedvet.
És közben hízunk, hizlalnak minket. A fogyasztásról legfeljebb ilyen arcok gondoskodnak, mint Norbi és Győzike. Jó nagy hiszti volt a madárinfluenza körül, de a túlsúly és a hozzá kapcsolódó betegségek jelentik az igazi „járványügyi” veszélyt a világ ezen, szebbik felén. A szimbolikus nadrágszíjat meghúzzuk, a valódit egy lyukkal kijjebb engedjük. Aztán még eggyel. Miközben egyre soványabb csajokat mutogatnak nekünk a reklámokban, a nép egyre kövérebb.
Mert bármit el lehet itt adni. Most néhány átcimkéző lebukott, de mi lenne itt, ha a hatóságokat nem leépítenék, hanem megerősítenék? Szerintünk a létszámleépítések egyenes következményei a lejárt szavatosságú élelmiszerek forgalmazása és az átcsomagolási botrányok (ld. Törökbálint). Számunkra az „áruk szabad áramlása” nem azt jelenti, hogy külföldről kamionszámra lehet behozni szemetet az országba (ld. Kiskunmajsa). Az „egyablakos” hatósági rendszer nem jelentheti azt, hogy környezetvédelmi engedély nélkül lehet gumiégetőt építeni (ld. Polgár, 30. oldal).
Mikor lesz ebben az országban rend?