Az ázsiai férfinek több sem kell, már nyomja is:
- Én venni plasztik! Ti eladni nekem plasztik? Én vinni Kína.
- Ne haragudjon, köszönjük megvan már, hogy melyik cég veszi át!
- melyik, melyik kompánia? - kérdezte lelkesen. - Én letárgyalni, átvenni, megvenni.
Sofőrünk némi unszolásra végülis lerajzolt egy vázlatos útvonalat at átvevőtelepre. A pacák visszapattant a kocsijába és elhúzott. Aztán kicsivel később látták parkolni az út mellett - igencsak forgatva a térképet, majd végülis követte a szállítójárművünket kocsijával egészen a telepig, aholis csillogó szemekkel tünt el a főnöki irodában tárgyalni a műanyaghulladék sorsáról...
Lelki szemeim előtt látom a Sanghaj kikötőjében türelmetlenségükben és a nagy tolongásban egymás lábát taposó ferdeszemű embertársainkat, ahogy fáradtan kémlelik a horizontot. Micsoda örömujjongásban törhetnek ki, mikor végre megjelenik a magyar műanyagflakonok összletét szállító Green Hungary teherhajó! Gondolom, hogy egyből ízekre szedik máanyaghulladékunkat és polárpulcsikat kötnek belőle. Ezt pedig különösen jól lehet ezt illusztrálni egy óvodásoknak szóló képeskönyvben!
A kommunikációs büdzsébe simán belefér, idén több mint 100 millió van rá....