Hat hónapig keresgették a lebonyolító szervezetet. Két éven át az Ökotárs Alapítvány vállalta magára ezt a csöppet sem irigylésre méltó gigászi munkát, de idén a minisztérium mindenáron más megoldást keresett, mert micsoda dolog az, hogy egy magánalapítvány végzi az adminisztratív munkát, pláne hogy van az, hogy a zöld mozgalom Országos Találkozója szavazza meg demokratikus módon, hogy ki lesz a kuratóriumban! Amit a civil szervezetek döntő többsége elfogad, az a minisztériumnak gyanús. Így esett a választás a Környezetgazdálkodási Intézet (KGI) Innovációs Irodájára, aminek már nevében sincs sok köze az egészhez.

Innentől szédítően felgyorsultak az események. Az idei támogatások pályázatát augusztus végén, tehát a nyolcadik hónap elteltével írták ki. A határidő először szeptember közepe volt, majd közleményben meghosszabbították egy héttel, mondván hogy a 2000-es keret terhére is lehet igényelni támogatást, de hogy mennyit, az nem derült ki.

Szeptember vége felé dr. Torgyán (Ő hogy kerül a képbe?) fogadott három prominens zöld aktivistát, ahol többek között arról is esett szó, hogy idén még egy fillér sem érkezett a környezetvédelmi tárcától. Erre a kisgazda pártvezér állítólag magához rendelte Pepó Pált, és számonkérte rajta, hogy miért van ez így. Pepó azonnal utasította a KGI vezetőjét (aki civilben zenetanár), hogy 3 (három) nap alatt asztalán akarja látni a bizotság javaslatát a támogatásról. Erre a bizottság, felállt, mert ehhez a gányoláshoz nem akarta nevét adni.

Lett hamar új csapat, nénik és bácsik jöttek, lista volt a zsebükben, hogy kinek kell adni. Nem ismerjük Őket, de hogy Ők sem ismerik a zöld szervezeteket, az a döntés ismeretében szinte biztos. Utólag úgy tűnik, hogy feketelista nem volt, sőt a Pepót legjobban kritizáló szervezetek is kaptak támogatást (mi is).

A felpörgetett tempó hozta magával, hogy csak a pályázatok felét tudták még csak adatbázisba venni, amikor az első döntés megszületett. Ekkor még nem lehetett tudni, hogy a hátralévő pályázatok tartalma, minősége milyen, összigénye mennyi. Ez nem volt akadály, a verkli megítélte a keret egy bizonyos részét. Pepó ezt változtatás nélkül aláírta (az idő rövidsége miatt nem kereste meg Nagy Piros Ceruzáját). Kapott Fű, Fa, Virág. A "mindenkinek egy kicsit" elv alapján dolgozott a bizottság, gyakorlatilag ez volt az egyetlen koncepcionális elem. Az sem volt gond, ha előre lehetett sejteni, hogy a programok jó részét töredékpénzből nem is érdemes elkezdeni.

A második menet közben jött fentről az ukáz, hogy semmiféle publikációt nem lehet támogatni, mert arra ott a "média keret". Tehát, ha a KukaBúvár pályázatát első körben bírálják, akkor kapott volna valamit, de így. Arról nem is beszélve, hogy azt a bizonyos médiapályázatot hamarabb írták ki, de a mai napig nincs döntés. Ez azt jelenti, hogy idén környezetvédelmi TV-, rádióműsor, sajtótermék még egy "árva petákot" sem kapott, legalábbis hivatalosan.

A második kört is aláírta a miniszter, így legalább már tudjuk, hogy a HuMuSzis kapott kb 4 millió forintot két évre, hat programra. Lapzártakor még nem érkezett meg a szerződéstervezet, tehát a pénz kb. Karácsonykor lesz először elérhető a számlánkon. Akkor pedig elkezd rágni a bankokban a 2000 évi dátumvírus, így ki tudja mikor jutunk hozzá. De legalább, így Mikulás környékén, elkezdhetünk 1999-es költségvetést tervezgetni.

"Összesen 273 millió 720 ezer forint támogatásról döntött a Környezetvédelmi Minisztérium. 439 szervezettől 1101 érvényes pályázat érkezett. A beküldött pályázatok közül 289 foglalkozott a környezetvédelem témakörével, ezen belül is a legtöbb -- 75 darab -- a hulladékgazdálkodás gondjaival. A bírálók és a szakértői bizottság döntése alapján 737 pályázat részesült támogatásban. Pepó Pál környezetvédelmi miniszter mindent megtett annak érdekében, hogy a bírálati folyamat a lehető legrövidebb időt vegye igénybe és a támogatási javaslatot soron kívül hagyta jóvá." (részletek a Kis Újságból).

A mai napig nem tudjuk, hogy ki mindenki pályázott és mennyi pénzre. Nem tudjuk (legalábbis hivatalosan), hogy ki opponálta az egyes pályázatokat. Nem tudjuk, hogy melyek voltak az elbírálás szempontjai. Csak egy táblázatot tudtunk megszerezni arról, hogy ki kapott és mennyit. Ezen is érdemes elidőzni.

Igazán nem akarunk megsérteni egyetlen civil kezdeményezést sem, de nem nagyon látunk koncepciót kisejleni az adatok közül. Támogatást kapott pl. Fiatal Könyvtárosok Szervezete "Szemétszedés a Nagyerdőn" c. Környezetvédelmi programja, ami dícséretes, mert legalább szép tiszta lesz. Nem tudhatjuk, hogy mi fán terem a Magyarországi Krízis-Intervenciós Központ Egyesület és mit takarhat az "Akció 99" c. pályázat, de pénz erre is jutott. A legszebb a 212. sz. Bornemissza Cserkész Alapítvány "Szabad fiúk! A nap arca nevet!" elnevezésű projektje, nagyon várjuk az eredményt.

Kedves Olvasó, idén ennek a lapnak egyetlen sorát sem támogatta senki, közpénzek nélkül látunk el közfeladatokat. Hulladékkal kapcsolatos tájékoztatást, környezeti nevelést az állam nem végez, a magunkfajták tevékenységét pedig a fentiek szerint támogatja. Hol vannak a közpénzek?

Lapzárta után érkezett a hír egy másik alap szétosztásának eredményéről. Az "Állami feladatok átvállalása" c. keretből a legnagyobb összeget (7 misi) a Gyulladásbiológiai Kutatások Alapítvány nevű, sosem hallott szervezet kapta illegális hulladéklerakók feltérképezésére. Jut eszembe, a pályázat beadása előtti napon járt nálunk egy fazon, aki biztosan tudta magáról, hogy fog kapni a fenti alapból a fenti célra, de mivel csak társadalmi szervezetek pályázhatnak, ezért minket akart rávenni, hogy pályázzunk a nevében. Hogy majd alapít erre egy káeftét. Kitettük, pedig már rég gazdagok lehetnénk, így most ez a gyulladás izé vette le a nagy lét. A Környezetvédelmi Minisztériumról.