"A legjobban az óriástáblák bosszantanak, amelyek elveszik a közös tulajdonunkat (a táj látványát), és magántulajdonná alakítják, hogy eladhassák. Ez a képi szennyezés!"

"A nekem küldött levelek az elsõ számú ellenségeim. Teljesen eluralkodtak a házamban, a szemétpostám már jóval nagyobb mennyiségû, mint a többi levelem."

"Ki nem állhatom az otthoni telefon-ajánlatokat. A választásaim, hogy tétessek egy jelet a telefonkönyvbe a nevem mellé, amit nem vesznek figyelembe, vagy azért fizessek, hogy titkos legyen a számom, vagy vásároljak egy telefont, amelyik azonosítja a hívót.."

"A ruhanemûkön, fõleg a gyerekruhákon visszataszító jelvények vannak. Miért kényszerítenek rá, hogy a ruhában sétálva ingyen hirdessem a Disney céget?"

"A városomban egy vállalat felajánlotta, hogy ingyen épít 100 autóbuszmegálló-tetõt, s még õk fizetnek a városnak állomásonként 50 dollárt. Ezeken 6 láb magas hirdetések lesznek. Mint hûséges autóbusz utast nagyon zavar, hogy a legtöbbjükön cigarettát fognak hirdetni."

"A hirdetések közül legjobban gyûlölöm a mellékhelyiségek falán lévõket. Fogoly vagyok, az egyetlen lehetõségem, hogy becsukjam a szememet; olyankor sértenek és rohannak meg, amikor valamilyen személyes dolgom van."

"Nagyon támadónak találom az üzletiesedést az iskolákban, a "koka-napokat", az ingyen könyvborítókat, a vállalatok által támogatott tananyagokat. A gyerekeket tökéletesen meg kellene védeni az üzleti élet ilyen módon való behatolásával szemben. Egyfajta dolog a bevásárlóközpontokban találkozni ezzel a dologgal, azonban az iskolában, a hatóságoknak ki kell ezeket küszöbölni."

"Lelki tanácsadó vagyok. Nagyon kihoz a sodromból, hogy a hirdetõ ipar fölhasználja a pszichológia eszközeit. A támadó hirdetések a pszichológia valaha is létezett legnagyobb területét képezik, a fõáramlatú pszichológia mégis közömbös iránta. Az Amerikai Pszichológiai Társaság erkölcsi szabályai között sehol sem szerepel, hogy a pszichológiai szakértelmet föl kell használni gazdasági céllal az emberek befolyásolására, a jólét elõsegítése helyett. Ezeket a visszaéléseket nyilvánosságra kell hozni, szembe kell velük szállni és szabályozni."

"Azt hiszem, hogy a tömegekhez szóló hirdetés erkölcstelen. Az erkölcstelensége nem abban van, hogy mit akar eladni, hanem az, ahogyan az emberekkel bánik. Kant mondja, hogy erkölcstelen, ha az embereket pusztán eszköznek és nem célnak tekintik. Addig is elmegyek, hogy kijelentem: a hirdetések hasonlítanak a rabszolgasághoz. A rabszolgaságban az embereket eladják és megveszik. A hirdetéseknél az emberek figyelmének adásáról és vételérõl van szó.

Ránk erõszakolás. Erkölcstelenség. Ármányos befolyásolás. Szennyezés. Sértés, támadó ócskaságok. A hirdetési emberek a szívünket és tudatunkat akarják legyõzni.

Ha a panaszkodók a teendõkrõl beszélnek, némelyikük azt mondja, hogy elkülönítik, függetlenítik magukat a tévétõl, a bevásárlóközpontoktól és a szemétpostától. Mások azt mondják, hogy keményen arra nevelik a gyermekeiket, hogy legyenek kétkedõek a hirdetésekkel szemben.

Erre valaki megkérdezheti, hogy miért tanítsuk a gyerekeinket bizalmatlanságra. Ez olyan, mintha gázálarcot adnánk nekik vagy golyóálló mellényben járatnánk õket, ahelyett, hogy kiküszöbölnénk a mérges gázt vagy a lövedékeket. Ha jóindulatú akarok lenni, azt mondhatom, hogy a hirdetõk nem gonoszak, akik sértik az embereket, hanem megfogta õket egy gonosz rendszer, amely arra kényszerít mindenkit, hogy egyre hatékonyabban nyúljanak a tudatunkba, egyszerûen azért, mert a többiek is ezt cselekszik. Ez olyan, mintha egy társaságban hangosan beszélnénk, s ezzel mindenki mást arra kényszerítenénk, hogy szintén hangosan beszéljenek. Az egyre több hirdetés megtölti életünk tereit, s a hirdetõk újabb tereket találnak - a számítógép képernyõjét, a repülõgép üléseit, a rádiókat, a sportpályákat, az eget.

A többi zaj közepette, ha udvariasan viselkednének, ha nem üvöltenének ránk és pattannának elõ váratlan helyekrõl, sosem vennénk észre, hogy léteznek. A rendszer kényszeríteni fogja õket, hogy még tolakodóbbak legyenek, amíg meg nem állítjuk õket.

A rendszert meg lehet változtatni, a hirdetések adóztatásával, súlyt helyezve az igazságtartalomra (nem csupán a szavak, hanem a képek és célozgatások tekintetében is - olyasmire gondolok, hogy a sörivás vonzó a csecsemõk számára). Mindenekfelett érthetõeknek kell lenniük. Az az üzleti világ; a mi világunk nem az övék. Sem az otthonunk, sem a levélszekrényünk, sem a közterek, vagy az iskolák, sem azok a térségek, ahol foglyul ejtett hallgatóság vagyunk, a gyerekeink tudata sem az. Több európai ország kereken megtiltja a gyerekeknek szóló hirdetéseket.