Ezektõl is meg kellene szabadulni

A szokásos dolgokat ragadtam meg: A 2 literes Coca-Cola palackot, egy Nescafe Colombian tasakot, a "kettõt végy, egyet ingyen kapsz" Colgate fogkrémet. De azután megálltam a Doritos elõtt és azt kérdeztem: Miért folyton ezeket a márkákat veszem? Mert ezek árazása elfogadható, kiváló minõségûek és kiváló értékûek? Nem. Azért veszem ezeket, mert milliárd dolláros hirdetési kampányaik bepácolták az idegsejtjeimet

Így a következõ szupermarketbe hatolva mellõztem a Coca-Colát és a Pepsit és helyettük a nem márkás kóláért nyúltam, nem egy rossz vétel 88 centért 2 liter. Azután õröltem némi valódi kávébabot, elsétáltam a Doritos mellett és az ömlesztett mogyoró felé vettem az utam.

Nem álltam meg ott. Miután kreatív alternatívákat találtam valamennyi megamárkára, kezdtem magam leszoktatni a snackekrõl, visszatértem a dobozolt és fagyasztott zöldségekhez és elhúzódtam a hústól.

Legyõzhetetlen voltam. Egy hónapon belül eljutottam a szupermarkettól való felszabadulás megvilágosodó állapotába.

Soha nem felejtem el azt a pillanatot. Préseltem melegházi paradicsomot, arra gondolva, mennyire gumiszerû a tapintásuk. Egy régi Neil Young dal hallatszott a háttérben. Pisszegést hallottam. Hirtelen elborított a hideg pára. Egy roham ment föl a gerincemen, utána a megvonás borzongását éreztem. Azután teljes világosság az agyban. Otthagytam a bevásárló kocsit és siettem az ajtó felé.

És azóta egyszer sem néztem vissza.