mondom a Tatának menjünk el a Pólusba, mer azt mondták a Tévébe hogy ott könnyeden lehet pénzt költeni.

Üvegvisszaváltó - nem stratégiai ágazat

Nagy nehezen átvergõdtünk azon a rengeteg kocsin, mer oda a kocsisok járnak. A bejáratnál rögtön összevesztünk a Tatával mer õ egybõl az üvegvisszaváltóba akart menni, hogy az milyen. Jól van nem bánom, hát nem volt ott egy lélek se, mintha még senki se használta volna. Aztán kidugta a fejét egy pasi, na mi van Vera. Mi lenne, hoztunk vissza üveget, hogy ne legyen szemét annyi. Hát a felét gyorsan kihajigálta a manus, mer ezeket már sehol se váltják vissza. Volt Kóser Traubink is, azon jót röhögött, hogy már nincs is olyan csak kóla van. A Tata már tartotta a markát a pénzért, de csak egy hülye kis cédulát kapott, hogy a Pólusban le kellett vásárolni. Vásárolja a harapós ló! a Tata igen mérges lett, nekünk pénz kell mer be kell fizetni a KukaBúvárt. Abba meg benne volt, hogy törvény van, hogy pénzt kell adni az üvegér a visszaváltóba. Az a pasi nem olvassa a KukaBúvárt.

Hát nyomakodunk befele, ott áll egy csomó nyakkendõs pojáca hogy mit akarunk itt. Hát vásárolni könnyedén. De Vera ide ilyen ruhában nem lehet bemenni. Mi az hogy, a hollandi kilós bálásba turkáltam! A Tata se szereti az ilyen fazonokat, oda is mondott neki, mi van bameg te vagy itt a Centerhalf?

Hát azok az eladó lányok, szerkesztõ úr úgy ki voltak vakolva, még a mosolyuk is festve volt. Mondta is a Tata hogy egy óráig kellene csutakolni csókolózás elõtt, hogy ne ragadjon. Ugyan már vén hülye ki a akar veled csókolódzni?! NAgyon csillogós volt minden. Mint 5 focipálya akkora helyen lehetett tologatni azokat a kocsikat, a Tata úgy rodeózott mint egy gyerek.

Volt vagy 30 méter intim betét, mintha minden nap véreznének a nõk. Súgó-búgó kishölgy mondta feszt, hogy ilyen akció olyan vásár. Mit kagylózol mondta a Tata, úgyse találod meg amirõl beszél, lehet hogy csak kamuból duruzsolja. Idenézz Tata mennyi csavarra lehet itt könnyedén költeni, hány hokedlit tudnál ebbõl csinálni? De a Tata a melltartókat bámulta, abból is volt vagy 50 méter.

Na hiszen itt valamit megtalálni! A Tata kisilabizálta hogy meg lehet kérdezni a névkártyásokat, hogy mi hol merre. Meg is kérdezte Évát, hogy merre van a párizsi, mer igen megéheztem tetsziktudni. Éva sokáig magyarázta, a Tata már rég elfelejtette az elejét, hát elindult a nagy túrára.

Éppen azon filóztam, hogy a szerkesztõ úr biztos odalenne, ha látná, hogy mennyire be van csomagolva itt minden, az áru felébõl biztos szemét lesz, minek veszik meg a népek azt a sok felesleges bóvlit, meg annyi itt a reklám, hogy az ember csak kapkodja a fejét, a sarki boltos lehúzhatja a redõnyt, mer ezeknél olcsóbb minden, hát egyszercsak megszólal a hangosan suttogó, hogy Gubera Verát várják valahol. Beletelt fél órába mire megleltem a Tatát, nem vett párizsit, sõt a bemondó kishölgy alig akarta elfogani a cédulát, amit az üvegekért kaptunk.

Azon kaptuk magunkat hogy gyalogoltuk a pultok között vagy 6 kilómétert, majd leszakad a derekunk, oszt nem vettünk semmit se. Néztük, hogy mások mit vesznek, hát volt aki telerakta a nagy kocsit rendesen. Nem is pénzzel fizettek hanem valami telefonkártyával, biztos nem az üres üvegekér kapták.

Azt nem értem én, mi köze ennek a környezetvédelemhez. Mér ki mondta kérdezi a Tata. Hát a Feri nyitotta meg ezt a kócerájt. Milyen Feri? kérdezi röhögve a Tata. Hát a miniszter Te kelekótya. Tõlem holnap be is csukhatja, holnap kimegyünk a demokrata fórumra, ott kimérve adják még a bort is. És nincs annyi szemét.

Hetente nyílik egy ilyen szuper markecoló, mi lesz így a kis boltokkal, szerkesztõ úr?