Egy biztos: a Pogostemon patchouli nevű növény nem tehet róla, hogy manapság vele azonosítanak minden édeskés szagú, olcsó csinálmányt. A jobb sorsra hivatott (Indiában őshonos) cserje erős szagú illó olajáról a női hölgyeknek leginkább a közelgő húsvét jut eszükbe. Nekem meg az a politikai pacsuli, amit a közelgő EU választásokon induló pártok program címén éppen most kezdenek lobogtatni.

De féltudományos értekezésemben inkább nem is a pacsuliról, hanem a "pacsulik működéséről" szeretnék elmélkedni. Magáról a szaglásról illik annyit tudni, az a legősibb kommunikációs eszközünk. Míg azonban ősember agya még képes volt a szaginformációk tudatos feldolgozására, a fejlődésünk során mára ezt a képességünket sajnos nagyrészt elvesztettük. Sajnos, mondom, mert az illatok a szaglóidegeken keresztül az agyra hatnak, mégpedig annak a szándékkal legnehezebben befolyásoló folyamataira: az érzelmekre. Vagyis arra az agyterületre, ahol az ösztön, a szerelem, a szexuális vágy, az emlékezés lakik. Tudjuk azt is, hogy a szagoknak szerepe van a szimpátia kialakulásában, a csecsemő-anya kapcsolatban és a gondolkodás serkentésében. Mint tudjuk ezért szagolgatott ihletett perceiben rohadt almát Schiller, a költő. Egyszóval a szaglás mára az orvostudomány egyik sokat kutatott ága, az illatterápia pedig alkalmazott gyógymód lett (főleg a depresszió illetve az emlékezet kihagyások kezelésénél).

A téma akkor lett pacsulivá, mikor a szagkufárok kezébe került, akik elsősorban nem arra kíváncsiak, hogy miképpen születnek az érzések, hanem hogy hogyan lehet azokat a fogyasztói társadalom üdvére befolyásolni. Először is a reklámokkal meg kell teremteni a bódító igényt. A testszag kiútálására a szépipar ma évente legalább 100 fajta új parfümkompozíciót és több ezer új illatosított kozmetikai terméket, háztartási mosó- és mosogatószert dob piacra. A test bepacsulizása után következett a szobaterek beszagosítása, a klotyók és autók beillatosítása. A nagy cégek ma már olyan szagmérnökökkel, illatmanagerekkel és dizájnépítőkkel dolgoznak, akik a fogyasztó vásárlási kedvét a háttérből engedett illatokkal javítják fel. A fejlett nyugaton ez már bevett szokás, nálunk még csak most gyakorolják. Az ipar kazettában szállítja az üzletekbe a megrendelt kódszámú illatot, ahol egy mikroprocesszoros herkentyű szabályozza a befúvást. Így kerül a drogériákba a tengeri szellő, az autószalonokba a minőséget jelző friss bor és faillat, a könyvesboltba a papír- és tintaszag, az utazási irodába trópusi aroma, a sportboltba futballpálya milliő. Jön az orránál fogva vezetett gyanútlan balek (a fogyasztó), kezdi jól érezni magát, szimatol, kábul és vásárlási kedve az egekbe szökken.

Az egészségvédők az allergiásokat féltik, a fogyasztóvédők a vásárlók manipulálása miatt tiltakoznak, a környezetvédők pedig az anyagi javak esztelen pazarlása miatt. Ennek persze nincs jelentősége. A pacsuliprogram a választásoknál szavazatokat jelent, a kereskedelemnek pedig évi 5-8 %-os forgalomnövekedést. A haszon kuncog, a kassza csilingel, a politikus bazsalyog. Végül is ez a lényeg. A húsvétok, a választási programok úgyis elfelejtődnek. A pacsuli örök.