Megesik az székes királyi városunkban lakó leányzóval, hogy magosabb belső indíttatást követve, mint terepnek felmérése, világnak látása s más Istennek tetsző dolgok, megindul, mint az oszmán sereg, legott vasparipára pattan s bejárja az végeket. Mondott vasparipa nyugatnak véve az irányt másfél óra múlva pökte ki magából az őt nyergelő vitéz, s ülőhelyek hiányában igen elcsigázott lovasokat. (Lányunk, ki az köz szolgálatában állott, az sárkánygyíkkal vegyített, számozott bilétás szélsebes vasparipát költségesnek találván, az közrendű embereknek való paripát választá s ezt rosszul tevé.)

Portyára indulván az álnok Habsburgok szomszédságában megbúvó vármegye székhelyén, hol csak nemigen régen Sobieski János lengyel uralkodó király vendégeskedék vala, leányzónk amúgy talján szattyánbőr papucsban, hozzákezde az magyar honrul való ismeretei bővítésének. Ennek eszközeül választá az egyházaknak az Úr dicsőségére emelt templomait, az széplelkű népeknek okulására szánt, agyagból vagy kőből való tárgyaknak épített tárházakat, s az istenfélő magyarságnak az külső veszedelmektőli megóvására való öles falakat, bástyákat s más építményeket.

Mikoron elfáradott, megpihene az Folyóközben s árnyas fák rejtekén figyelé az időnek múlását. Haj, de az folyók kihányának magukból sok dolgokat, mik nem beléjük termettek, úgy mint áttetsző italos butykost, pukkanó porral töltött rudacsot, vízen úszó sávos tarisznyát, gyermekek tarka játékit, s még tudj'Isten, mi mindeneket!

Járván az utakat, leányzónk éktelen haragra gerjedett, mivelhogy az csudás erkéleket s szállásokat sokhelyütt holmi pernahajderok otrombán telefirkálák vala. Sújtaná bár üket az Úr föstékmosó kefékkel s vedrekkel!

Csak kevés forintokkal felszerelkezvén s megéhezvén leányzónk afféle tanulmány készítése céljábul felkeresé az honban terjedező, bohó(c)ságairul ismeretes étekosztó kvártélyt, melynek kapuján bévül az könyveknek tárháza is meglapula. Nem érté az leányzó, az test avagy az szellem tápját kínálják-é?

Mingyárást kiderüle az hátsó fertályban, hogy biza az test táplálása történe, mert az szellem csak igen satnya szárnyalást mívelhetne az mondott helyen. Vala pedig ennek oka az jó magyarok birkaként tekéntetbe vétele, kik mintha nem tudnák lemérni, hogy az ígért 60 szekundum alatti ellátástól mily távol vagyon időben az ácsingózással töltött 13 minuta. Kik nem tudhaták - mégis bírják e tudományt! - megolvasni, hogy az marhának húsával készült pogácsa az cipócskával az portyázó szájának nagyságától függvést 6-10 harapás alatt eltűne, megkönnyítvén az derék ember szütyőjét 220 forintoktól. Egy harapás ilyeténképp 22-37 forintokat kóstála. Mindehhez dukált egy-egy papiros az éteknek, az elszámolásnak, az tálca bélésének s négy (!) papiros az orca törölgetésére. Ezek tartózkodának az földi létben rövidet, tán 5-6 minutát. Az éhség pediglen ismét szorongatá szegén leányzót, mondottak után alig fertály órácskával.

Az ellátó deákja feljegyzé az falakra, hogy az elszámoló papiros teendi lehetővé az hely katakombáinak bérmentes használatát úgy az vitézek mint az úrnők számára. Botor leányzónk lerakván tálcáját elfeledkezve e dörgedelemről, 50 forintokat fizete szükségében. Az lejárás őrizője azonban úgy mondá, ád róla elismervényt, melynek ellenében ismét beülhete táplálódni. Leányunk rosszul gyakorolván magát eddigelé az bégetésben, menekülőre fogá, s csak az belső város alvégében méré fel az történtek bosszúságos voltát.

Mivel az város csudálatosan szép vala, az ellátó pediglen másutt is hasonlóképpen cselekvék, az leányzó nem tehete mást, mint sokak okulására papirosra veté tapasztalásait az országban esett portyárul.

Történtek pediglen mindezen csúfságok Győr városában, az Úrnak 2003. esztendejében.

Lejegyzé az pórul járt leányzó.