Az év vásárlási eseménye zajlik
Más években is így van, hiszen a karácsonyi hisztériakeltés hatására ilyenkor éri el csúcspontját a karácsonyi hisztéria, de most még előrébb vagyunk: a fenti szlogennel (illetve hogy „mindig olcsó!”) robbant be a Lidl nevű piaci tényező. És persze be is jön neki, hiszen egymás sarkát taposva tolonganak a megnyitón polgártársaink, mert ma olcsóbb, mint tegnap, itt olcsóbb, mint bárhol, bármi.
Keményen bekezdett az említett vállalat: nem fizet a generálkivitelezőnek, csak ha teljesen kész van; nem áll szóba az újságírókkal („Körülvesszük magunkat ‘erős’ munkatársakkal”); nem lehet tudni, kié a biznisz (ld. HVG); Csehországban arra kényszerítette a női alkalmazottakat, hogy menstruációs időszakuk alatt hordjanak sárga színű fejpántot (ld. index.hu)... És kíméletlen árversenybe kényszerítette a konkurenciát.
Az árverseny jó dolog.
Elsőre jó a vevőnek („A középpontban a Vásárló áll”), mert olcsó („Az átgondolt ár/teljesítmény arány biztosítja piaci helyzetünket”), és ez ma minálunk az elsődleges szempont, ezért már érdemes könyökölni. Más kérdés, hogy csak addig tűnik olcsónak, amíg ki nem csomagoljuk (csomi a kukába), meg nem kóstoljuk (az egész cucc a kukába), amíg rá nem döbbenünk, hogy hitvány, gagyi. És hirtelen nagyon drága lesz. Jó még egyes beszállítóknak, akik nem szégyellik a beszerzési ár alatt látni a portékájukat a polcon, és van elég tőkéjük, hogy kivárják, amíg egyszer kifizetik őket („Alapelvünk és sikerünk záloga az egyszerűség”). Jó az államnak, mert a sok kis olcsóból sok áfa-bevétel képződik, és addig sem sztrájkol a polgár, a paraszt, amíg fogyaszthat. Jó továbbá a reklámügynökségnek, mert ők szállítják az olcsót a postaládánkba, tévékészülékünkbe.
Az árverseny nekik jó, rajtuk kívül mindenki másnak és a környezetnek rossz.
„Saját márkás” jószágokkal jön a Lidl, a teszkógazdaságos után lesz lidlmindigolcsó termékcsalád. Kérdés, hogy kiderül-e majd, hogy mi honnan származik, mit hol gyártottak, mi mit és mennyit tartalmaz.
Negyven (40) forint egy dobozos sör. Ezt meg kell venni! Biztos nagyot kaszáltak a serfőzdék, hiszen a doboz ára ennyi, uszkve. Az első néhány millióból kifizetik a beszállítót, a következő millióból a termékdíjat (reméljük), a többi sok millió már profit. De most gyorsan meg kell szabadulni a készlettől: januártól darab alapú termékdíjat kell fizetni utána, és azt azért már mégsem! Azér’ a környezettudatosságnak is van határa!
Az év második nagy bevásárlási eseménye, hogy a fővárost elárasztotta a fukar kampány. Bár a címerállat inkább facérnak néz ki, mint fukarnak, fakír legyen a talpán, aki kibírja a portékájuk nélkül.
