Szaunássy Renátó, a múltkori kudarc után, hamar elhelyezkedett a Beton és Flaszter nevű multinacionális útépítő vállalatnál. Itt a hatósági kapcsolatokat és a jogalkotással kapcsolatos lobbimunkát bízták rá, hiszen hősünk ebben is büfé.

Hamar rá kellett döbbennie, hogy ennek a piacgazdaság nevű dolognak tkp. nagyon útban van a természet. De az is hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nem lehet elég gyorsan eltakarítani az útból (mármint a természetet), mert a környezet- és természetvédelmi hatóságok fúrton-fúrt akadékoskodnak. Első és legfontosabb munkája az lett tehát, hogy ezeket számolja fel minél előbb. Ennek legegyszerűbb módja (és ezt sikerült is elérni megfelelő helyeken), hogy össze kell vonni őket egy egységes zöldhatóságba, a Nemzeti Parkoktól a hatósági jogköröket meg kell vonni, az embereket egy részét el kell bocsátani átszervezés címen, de nem felvenni a zöldhatóságba. Így modern „egyablakos”, vállalkozásbarát hatóság lesz, elég lesz egy helyen kenni.

Renátó nagy elánnal látott munkához, úgy látszik, itt több sikerélménye lesz, mint a reklámügynökségen. Még egy okoskodó társaságot félre kell tolni: a civileket. Az útépítők ezekre különösen haragszanak, mert a zöldek minden hatástanulmányt elolvasnak, ügyfélként fellebbeznek, és nem átallanak bírósághoz fordulni, csak hogy akadályozzák a dózerok munkáját. Renátó lelkesen fordul a főnökeihez: - El kéne már venni tőlük ezt a jogot! Valami homályos és bárhogy értelmezhető paragrafust kéne beszuszakolni a környezetvédelmi törvénybe (ami egyébként is egy téboly! Hát, jogállam ez?!), ami alapján el lehet utasítani a civilek ügyködéseit, mondhatnám ügyfélkedéseit.

Na, és a politika! A kormányok jönnek, mennek. Az egyik kitalálja a közbeszerzést, a másik kikerüli. Hogy lehet itt békében úthengerezni? A Versenyhivatal is állandóan packázik, rég be kellett volna zárni. Még hogy kartell! Hát, már kávézgatni se lehet a konkurenciánál dolgozó haverokkal? És még most azzal is fenyegetőznek, hogy bűncselekmény lesz! Hogy a kartellezés helyett mehetünk szkanderezni a börtönbe. Khm – morogja a főnök - túl van már spilázva itt a jogállam és a demokrácia. Nem lesz ezeknek a magyaroknak autópályájuk soha... Lehet, hogy szedni kéne a sátorfánkat és elmenni az afrikai diktatúrákba építkezni.

Renátónak kattogott az agya rendesen. Még a lakosságot kellene kiküszöbölni. Egy autópályának úgysem az a lényege, hogy közlekednek rajta az emberek, azzal csak a baj van. A lényeg, hogy meg kell építeni. Hogy indulhassanak a gépek. Hogy el lehessen ásni a veszélyes hulladékot. Hogy a szalagot át lehessen vágni.

Vajon megéri-e ezt hősünk ennél a vállalatnál?