10 év alatt sikerült eljutnom odáig, hogy az évvégi ünnepek közeledtével remeteségbe burkolózom. Évről évre jobban zavart a karácsony és a szilveszter körüli tömeghisztéria. Olyan szigorú protokolljuk van, hogy borsózik tőle a hátam. Együtt KELL lenni a családdal, a rokonokkal, ha jóban vagyunk, ha nem. Karácsonyfát KELL venni, mert megszólnak. Bejglit és töltött káposztát KELL enni, mert úgy szokás. Szilveszterkor bulizni KELL menni, különben papírkutya vagy. És ajándékvásárlás orrvérzésig, mert mindenkinek ajándékot KELL venni.

Az évvégi ünnepek alatt a hulladékos szolgáltatók jelentős mennyiségi növekményt könyvelnek el, és ez nem csak a karácsonyfa kidobálása miatt van. Ilyenkor kirúgnak az emberek a hámból, mindent megengednek maguknak, azt is, amit nem engedhetnének meg (ld. hitelre vásárolt holmik). Szomorú valóság, hogy a töménytelen díszcsomagolás, a rengeteg megmaradt étel, ital, a „be nem talált” ajándékok mind-mind a lerakón végzik.

Hihetetlenül jó érzés ebből évek óta kimaradni. Amióta nem akarok megfelelni mindenkinek, azóta BOLDOGSÁGBAN telnek az ünnepek. Nincs idegbaj, megválogatom, kikkel szeretnék együtt lenni, kerülöm a tömeghisztériát kiváltó helyeket (pl. plázákat), elsütögetek, -főzögetek, de csak mértékkel, és ajándékozás nélkül is tudjuk, ki mit érez. A felszabaduló időben nagyokat kirándulunk, színházba megyünk. Ráadásul alig van hulladékom. Csak ajánlani tudom a váltást!