Egyre gyakrabban olvashatunk és hallhatunk a mikroműanyag-szennyezésről. A kutatások eddig  leginkább a tengerekre fókuszáltak és megállapították, hogy mélytengerekben és óceánokban veszélyes lehet a mikroműanyag mennyisége. A halakon keresztül a táplálékláncba is bekerültek. Ez a hír sok ember számára irrelevánsnak tűnt, hiszen messze van, csak a mélytengerekben találtak, ez nem is érint minket közvetlenül, akkor ez nem is probléma. Manapság viszont elkezdték vizsgálni édesvizeinket is. Miért is lenne másképp édesvizeinkben? Magyarországon az évente termelt műanyaghulladék körübelül 300000 tonna, ennek 40%-át hasznosítják újra (fele-fele arányban újrafedolgozás, ill. energetikai hasznosítás, azaz égetés során).

De mi is az a mikroműanyag, és hogyan kerül a vizeinkbe?

Mikroműanyagnak az 5mm-nél kisebb, környezetbe kikerülő műanyagokat nevezik. A műanyag szintetikusan előállított, kémiailag ellenálló anyag, ezért fizikai aprózódással lesz egyre kisebb és kisebb. A mikroorganizmusok ezek nagy részét nem bontják le, nem tudják tápanyagként hasznosítani. Természetes vizeinkbe többféle úton kerülhetnek bele. Kozmetikai szerekből és szintetikus ruhák mosásakor jutnak a szennyvízbe, illetve a környezetben lévő műanyaghulladékok fizikai aprózódása során.

Magyarországon idén először a Wessling Hungary független kutatócsoportja vett mintát a Tisza üledékéből, és megállapították, hogy „a Tiszában köbméterenként 4,9 db 300 mikrométernél nagyobb, de 2 mm-nél kisebb, míg 62,5 db 15 és 300 mikron közé eső részecske található. Ezek az adatok a nemzetközi eredmények tükrében is jelentősek, hiszen a 300 mikrométernél nagyobb tartományban a Duna ausztriai szakaszán 0,3 részecskét, olaszországi tavakban 1-4 részecskét, míg a Rajna iparosodott szakaszán 15-20 részecskét mutattak ki köbméterenként.” 

A téma még tudományos szinten is gyerekcipőben jár. Az bizonyítható, hogy táplálékainkba  és vizeinkbe is bejutnak ezek az apró részecskék. Egy friss amerikai vizsgálat szerint az európai csapvizek 72%- a szennyezett mikroműanyagoktól. A kutatás felhívja a figyelmet arra, hogy a palackozott vizek fogyasztásával sem tudjuk elkerülni ezeket a szennyeződéseket. Sőt, valójában tovább terheljük hulladékkal a környezetünket. Németországban egy vizsgálat során palackozott sörökben is kimutatták a mikroműanyagot, melyek a dolgozók ruháiból és a gyártás során használt szűrőkből származhatnak. A mikroplasztikok önmagukban kémiailag is veszélyesek lehetnek, de ezek az apró részecskék képesek más szennyezőanyagokat is megkötni, melyek így koncentráltan jutnak az élő szervezetekbe. A szervezetünkbe bejutó mikroplasztikok hosszú távú következményeiről még nincsenek pontos tanulmányok.

Napjaink kihívása ezeknek a káros anyagoknak a megismerése, hatásaiknak vizsgálata, illetve megelőzése. Mit is tehetünk mi hétköznapi emberként ez ellen? Csökkentsük műanyaghulladékainkat! Kerüljük a felesleges csomagolásokat, a PET palackokat, részesítsük előnyben a tartós, természetes anyagokból készült termékeket, a keletkezett hulladékokat pedig szelektáljuk. Legyünk tudatosak életünkben, hiszen a saját hulladékainkkal tesszük tönkre környezetünket és egészségünket.