Vásárlási hóbortjaink az ünnepek bűvöletében

Év: 
2017
Szám: 
Tél
Szerző: 
P.G.
Novembertől lényegében minden az adventi időszakról szól az üzletekben. Évről évre egyre korábban kezdik a hangolódást a Mikulásra, aztán újévig minden a karácsonyi ajándékokról szól.

Szinte belénk ivódott, hogy vásárolnunk kell. Akció, promóció, ezek alapján vásárolunk. Az ajándékozási láz fontosabb, mint az ajándék. Emlékszem, anyukám hogy utálta, hogy egy rokonunktól minden évben dezodort kapott, amit aztán sose fújt magára, mert nem sikerült eltalálnia az ízlését. A szekrényben persze az évek során gyűltek azon fölösleges ajándékok, amik nem tetszettek az ajándékozottaknak.

Az üzletekben kihelyezett termékek pedig észrevétlenül manipulálnak minket, és ember legyen a talpán, aki ellenáll a csábításnak. A csomagolás elad, szinte felülírja a termék minőségét. A trendek elképesztő módon befolyásolják a fogyasztói magatartást. Pár éve bejött a kapszulás kávé – ez a hulladékmegelőzési szempontból „minek?” kategória –, és a kávéfogyasztók zöme már csak ezt a megoldást preferálja.

Akinek gyereke van, elég nehezen tudja megakadályozni, hogy ne gyűljön halomba szekérderéknyi játékmennyiség. Ha valaki megjelenik egy új játékkal, minden gyerek kiköveteli magának a saját példányt. Még jó, hogy néha cserélnek is egymás között.

Pár hónapja elképedve olvastam egy nagy üdítőital-márkáról, hogy új ízekkel jön ki úgy, hogy a megszokott üdítő mellé csomagolnak egy adagnyi új ízt, amit bele kell keverni a hagyományos ízesítésű italba. Nem ám limited edition, hanem újabb szemét, ami mehet az égetőbe.

 

leárazások

 

Tudjuk, tucatjával olcsóbb általában. Azonban érdemes átgondolni, hogy a lejárati időn belül a nagyobb mennyiséget tényleg elfogyasztjuk-e. Néha pont a fordítottja igaz. Inkább drágább egységáron, de akkora mennyiséget vegyünk, ami nem a kukába megy. Ne a szemetesnek vásároljunk!

Volt egy olyan shoppingmániás időszakom, amikor a hétköznapok frusztrációit vásárlással kompenzáltam. Ha visszagondolok csak a sminkszereimre, sokat az enyészetnek vettem. Ezt ebből a szempontból, azt arra a problémára, de valahogy egyik sem vált be, csak bedőltem a reklámnak. A ruhákkal ugyanígy voltam. Felhalmoztam egy igen jelentős készletet olyan ruhákból, amiknek a zömét nem hordtam. Mert én is csak a kedvenceimet hordom. Továbbá belestem abba a hibába is, hogy megvettem olyan kisebb méretű cuccokat, amikről azt gondoltam, hogy majd ezekbe belefogyok, mint anno fénykoromban. Azóta rájöttem, hogy kisesélyes, így elkezdtem elajándékozni ezeket az egyszer sem hordott, nagy reményű darabokat.

Szerencsére szélesedik a tábora azoknak, akik próbálnak személyre szóló ajándékot adni, mi több, készíteni. Amikor inkább azon van a hangsúly, hogy a másiknak mivel szerezhetnénk örömet, és nem azon, hogy letudjuk az ajándékozási kötelezettséget. Találjuk meg kreativitásunkat és tegyünk erőfeszítéseket arra, hogy kiderítsük, minek örülne szerettünk! Persze úgy, hogy a meglepetés öröme is megmaradjon! Néha egy saját készítésű finomság, kézzel készített alkotás többet jelent az unalmas, személytelen porfogóknál, amelyek nagy eséllyel a szemétben kötnek ki a következő lomtalanításkor.