Múltkor pakolásztam otthon, és találtam néhány méter fehér tüll anyagot. Régebbi szerzemény, „jó lesz az még valamire”. Egyből eszembe is jutott a műanyagzacskó-mentes világnap, amelyet minden évben július 3-án tartanak világszerte. A legnagyobb közösségi oldal hulladékmentes életmódjával foglalkozó csoportjában szoktam látni szuper képeket és tippeket a műanyag zacskók kiváltására, így arra gondoltam, a jeles nap alkalmából én is kipróbálom: varrok magunknak „nejlonzacsit”!

Mivel nem tudok varrni (még!), mindig túl- vagy alábecsülöm a feladatot. Jelen esetben azt gondoltam, néhány egyenes, sűrű varrás a széleken, a tetejét befordítani az összehúzó számára, és kész is! Szerencsére nagyjából tényleg így is van, talán arra érdemes figyelni, hogy ne csússzon-másszon az anyag, ezért bölcs dolog összetűzni. 

Nem kell, hogy szépségdíjas legyen a zsákocska (az enyémek sem lettek azok), fontosabb, hogy erős legyen a varrás, különösen, ha nagyobb zsákot varrunk pl. krumplinak, almának, féldisznónak. Fix méretek sincsenek, hanem ahogy jónak gondoljuk a vásárlási szokásainkhoz igazodva. Az összehúzón is gondolkoztam sokat, hogyan lehetne azt is újrahasznosított alapanyagokból elkészíteni. Végül régi pólóból csíkokat vágtam, majd azokból „kötelet” sodortam.

Gyakorlatilag bármilyen anyagból készülhetnek a zsákocskák, de a súlyra azért figyeljetek oda, nem mindenhol tudnak/szeretnek tárázni, és a drágább portékáknál (pl. aszalt gyümölcs) számít az a néhány gramm/deka is. Ebből a szempontból a tüll majdnem verhetetlen. 

Ami a fogadtatást illeti: a piacokon már biztosan kezdik megszokni az árusok a környezettudatos vevőket, akik saját edényt, szatyrot visznek, a kis tüll zacskók sem lógnak ki ebből a sorból. A megvarrást követő napon a sarki zöldségesnél rögtön le is tudtam tesztelni 2 kisebb zacskót, és a hölgy egyenesen imádta! Egyből rájött a zacskók céljára, ami külön öröm volt számomra. Ebből is látszik, hogy jó irányba megyünk, egyre kevesebbszer kell magyarázni a környezettudatos megoldásokat!