Kettős mérce
Az Európai Unió hulladékpolitikájának és klímapolitikájának ellentmondásairól szoló tanulmányt a GAIA (Global Alliance for Incinerator Alternatives, Globális Szövetség a Hulladékégetők Alternatíváiért) nevű nemzetközi szervezet készítette, amelynek hazai tagja a Humusz.
A röviden csak Rio+20-ként hívott ENSZ Fenntartható Fejlődés Konferenciájának apropóján készült tanulmány arra a tényre világít rá, hogy az Európai Unió saját országaiban (az ismert környezeti, gazdasági és szociális problémák mérséklése érdekében) mindent megtesz a hulladéklerakás és hulladékégetés csökkentéséért, míg a harmadik világbeli országokban éppen hogy ösztönzi ezen tevékenységeket, ugyanis az ottani lerakók és égetők üzemeltetői az általuk elért tényleges, vagy csak papíron létező üvegházhatású gázkibocsátás- csökkentésüket jó pénzért értékesíthetik az EU-s országok felé.
Az EU tehát kettős mércét alkalmaz a klímapolitikájában és a hulladékpolitikájában, amit haladéktalanul meg kell szüntetni. Egyrészt, az EU települési-szilárdhulladék kezeléssel kapcsolatos politikája a hulladék hierarchiára épül, ami (a természeti erőforrásokkal való egyre hatékonyabb gazdálkodás érdekében) előnyben részesíti a hulladék csökkentését, az újrahasználatot és az újrahasznosítást, illetve a szerves hulladék eltérítését a lerakóktól. Másrészt az EU klímapolitikája (mely az Európai Emisszió-kereskedelmi Rendszerre épül, és az abban megjelölt emisszió-csökkentési céloknak kíván eleget tenni) megengedi, hogy a tagállamok széndioxid-kvótákat vásároljanak, mely kvóták (elsősorban a fejlődő országokban) a Tiszta Fejlesztési Mechanizmus (TFM) keretében megvalósult projektek során keletkeztek. Ilyen projektek például a hulladéklerakógáz-kezelő rendszerek és hulladékégetők is, melyek a hulladék hierarchia legalján álló ártalmatlanítási eljárások.
A tanulmányban szereplő rendszerekkel és
technológiákkal kapcsolatos problémák fontos ellentmondásokra világítanak rá az
egyre szigorodó európai hulladékpolitika és az EU széndioxid-piaca által
támogatott, környezetvédelmi és szociális szempontból is gyakran
kontraproduktív hulladékos beruházások között. A beszámolóban részletezett
ellentmondások megkérdőjelezik a TFM környezetvédelmi integritását, hiszen kérdéses,
hogy képes-e a harmadik világ országaiban valóban csökkenteni az üvegházhatású
gázok kibocsátását, és terjeszteni a fenntartható fejlődéshez szükséges technológiákat.
A TFM keretében megvalósult hulladékgazdálkodási beruházások széndioxid-kvótáinak megvásárlásával az EU tulajdonképpen mérgező anyagok kibocsátását segíti elő, veszélyezteti a jelenlegi komposztálási és újrahasznosítási gyakorlatot, és olyan széndioxidkvótákkal tölti fel a piacot, amik mögött nincs valóságos széndioxid- kibocsátás csökkenés. Végső soron az EU a harmadik világ országaiban olyan hulladékgazdálkodási gyakorlatokat támogat, melyek európai földön illegálisak lennének. Ezen túl a GAIA aggódik amiatt, hogy a TFM-ek engedélyeztetése során nem veszik figyelembe az ilyen üzemek működése során keletkező szennyezéseket és az informális újrahasznosítási szektorból élők kiszorítását – mindezen okok miatt a GAIA felszólítja az EU-t, hogy azonnal állítsa le a hulladéklerakógáz-kezelő rendszerektől és a hulladékégetőkből való széndoixidkvóta szerzést.
A GAI tanulmány teljes fordítása elérhető ITT!