Mi látszik ebből a hulladékszektorban? Két szakmapolitikai erőtér alakult ki: a Vidékfejlesztési Minisztérium a környezetvédelemért felelős szerv, a közszolgáltatókat pedig a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium egyengeti. Az egykor fényes csillagként tündöklő Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség elôször az Országos Környezetés Természetvédelmi Főfelügyelőség egy részlegévé degradálódott, így lett belőle Nemzeti Hulladékgazdálkodási Igazgatóság. Most viszont ez az egész csapat visszatér a Vidékfejlesztési Minisztériumba? Mindeközben a környezeti hatóságként eljáró környezet- és természetvédelmi felügyelőségekből a területileg illetékes Kormányhivatalok kis főosztályai lettek.
De a hulladékos közszolgáltatást még tovább bonyolítják – a Nagy Egyszerűsítéssel teljesen ellentétes módon. Létrejön egy minden közszolgáltató felett álló „koordinációs szerv”, a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt., amely alapvetően semmit sem csinál, ami közvetlenül a lakosság hasznára lenne. Csak beszedi az utca emberétől a szemétdíjat, amit aztán érzése szerint leoszt a közszolgáltatóknak. Hogy mi értelme van ennek? A korábbi hulladékgazdálkodási rendszert mára annyira kivéreztették, hogy ha nem kezdik el manuálisan újraosztani a pénzeket, azaz két kézzel betömködni a lyukakat, akkor a rendszer szétesik. A települési önkormányzatoktól pedig szinte minden hulladékkal kapcsolatos döntést megvontak, pedig ők ismerik a helyi problémákat, összefüggéseket.
És mindezeket a változtatásokat röpke két év alatt éltük át.