Médiaklíma, kommunikációs klímakatasztrófa. Fázol vagy meleged van? Meteorológiai jelentés Európából, az idõjárásnak megfelelõ öltözet. Ilyen hívószavakkal rendezték meg az idei reklámkonferenciát. A reklámipar tehát a szokásos érzékkel felszállt a közelgõ klímakatasztrófa miatt várható konjunktúrára, hamar belátták, hogy lesznek ennek a szomorú folyamatnak haszonélvezõi is. Õk nyilván közöttük lesznek, bár az elhangzott szövegekbõl kihallatszott, hogy fogalmuk sincs, mi valójában a klímaváltozás.

Ezzel együtt nagy dolog, hogy a magunkfajtát is meghívták, mondjuk el, mit gondolunk róluk. Ez mindenképpen a nyitás és a közeledés elsõ jele. Ligeti György, a Kurt Lewin Alapítvány kutatója CSR, fenntarthatóság Közép-Európai perspektívában címmel beszélt, Gulyás Emese, a Tudatos Vásárlók Egyesületének képviselõje Reklámozás és fogyasztói szuverenitás címmel tartott elõadást, majd én következtem a Hogyan lesz a reklámból szemét? c. provokatívnak szánt bemutatóval. Emese arról beszélt, hogy a gyerekek nem képesek szuverén véleményt alkotni a rájuk zúduló reklámokkal kapcsolatban, ennyiben teljesen ki vannak szolgáltatva a reklámok fogyasztásgerjesztõ üzeneteinek, én pedig a szokásos szöveget nyomtam, ami a KukaBúvár olvasóinak nem újdonság, de a reklámcégek képviselõinek nem lehet elég gyakran elmondani: hogy a reklám gerjeszti a fogyasztást és a fogyasztásból születik a szemét. Elmondtam, hogy mi a baj a reklámokkal környezeti és fogyasztói szempontból, majd bemutattam, hogy hogyan állították át a fogyasztókat a betétdíjas csomagolásról az eldobóra. Ezt sem kell itt bemutatni, ugye?

Vita persze nem volt. Az idõ is elszaladt, a jelenlévõ reklámszakemberek is (az a harminc) már a következõ programra kacsintgattak. Hamar be is vonult a Geszti Péter - Novák Péter duó, bohócorral, hogy harmónika kísérettel elõadják az erre az alkalomra íródott irónikus dalukat, amelynek refrénje ez volt: „a fejlõdés fenntarthatóóóó". Ezt leszámítva, nagyon fontos dolgokról beszéltek, a tõlük telhetõ komolysággal: Másság - gátlások, blokkok, álszemérem a megbízóknál, a fogyasztóknál, a médiában. Miért nem szerepelnek mozgássérültek, romák, stb. a reklámokban; eszünkbe jut-e valakirõl, hogy roma, ha már megasztár; meg lehet-e célozni a kisebbségek piacát, és ilyenek. Fontos volt, érdekes és jópofa. Videóztak vagy százan, biztos meg lehet egyszer majd nézni valahol.

Sajnos nem derült ki, hogy mit szórakoznak a reklámszakemberek a klímaváltozással, az sem derült ki számunkra, hogy milyen trendek várhatók a reklámiparban a közeljövõben, mert túl kevés idõt töltöttünk ott. Kaptunk elõzetesen egy levelet, hogy mekkora összeget kell befizetnünk, ha részt kívánunk venni a konferencia többi részén, de ezt nem fizettük be. Körülbelül akkora összegrõl van szó, amekkora honort illene fizetni az elõadóknak egy ilyen reprezentatív konferencián.

Búcsúzóul kaptunk egy „túlélõcsomagot", iso-bag nevû vastag nájlonszatyorban. Kb. 5 kiló színes papír volt benne. A klímaváltozás jegyében a két-harmadát rögtön a papírgyûjtõbe helyeztem. Ha már az elején odaadták volna, ezzel illusztrálhattam volna az elõadásom hasznavehetetlen szórólapokról és reklámkiadványokról szóló részét. Instant szemét, mondtam, és még vizet sem kell keverni hozzá.

A többi elõadás címébõl is az sül ki, hogy valami nagy változások elõtt áll a reklámszakma, vége az Aranykornak, semmi nem lesz úgy, ahogy eddig volt. Egy másik kommunikációs konferencia szórólapja is a kezembe került. Melyik ujjamba harapjak? - ez a címe. Büdzsévágás után, a recesszió közepén, a források vége felé, ezek a nagy témák. Mit éreznek ezek? Mi lesz velünk reklám és PR nélkül?