A Népszabadság cikkében hivatkozott felmérés adatai megerõsítik a „túlsúlyos táska” által okozott, korábbról ismert egészségügyi problémákat. A túlsúly valóban segítheti a helytelen testtartás kialakulását, amihez hozzájárulhatnak a rosszul megtervezett hátitáskák is. Fontos lenne, hogy a divat helyett az egészségvédelmi és környezetvédelmi tényezõk határozzák meg a táskák kiválasztásának szempontjait (ne tartalmazzon PVC-t, legyen tartós, vízhatlan, javítható, a pántja ne legyen szélesebb a gyermek vállánál, legyen állítható, puha betétes, fényvisszaverõs prizmával ellátott). Az iskolatáska súlyának összességében valóban nem szabadna meghaladnia az azt cipelõ gyermek testsúlyának 10%-át.

A kitûzött egészségvédelmi cél eléréséhez (a gyermekek terhének csökkentéséhez ) elsõsorban szervezési intézkedések szükségesek. Egyetértünk az iskolai szekrények szorgalmazásával, elutasítjuk viszont azt, hogy a terv megvalósításához az iskolákat a reklámok oktatási intézményekbe történõ befogadására ösztönzik, még nagyobb teret engedve ezzel a gazdasági szereplõknek a gyerekek befolyásolására. Álságosnak és jogsértõnek tartjuk azt, hogy a szekrényépítés finanszírozásának fedezetét Magyar Bálint miniszter úr az iskolák „saját reklámbevételeinek” növelésében látja.

Álságos, mert az iskolákat magukra hagyja és újabb megalkuvásra készteti. Az oktatási intézmények a NAT értelmében egészségnevelési és környezeti nevelési programot hajtanak végre, amit azonban kiszolgáltatottságuk miatt már ma sem tudnak érvényesíteni az iskolákba betelepülõ büfékkel és automatákkal szemben (kólaitalok, édességek, cukrászsütemények, csipszek, levesporok – és mindez eldobó csomagolásban). Az iskolák anyagi (és pedagógiai) kiszolgáltatottságát tovább növelné, ha a miniszteri javaslat miatt saját reklámbevételek növelésére kényszerülnének. Nincsenek ugyanis abban a helyzetben, hogy eldönthessék, hogy valóban egészségvédelmi reklámról van-e szó, vagy a közoktatási törvényben tiltott (burkolt) gazdasági reklámról. Magyar Bálint miniszter úr által említett „fogkrémet népszerûsítõ plakát” például szerintünk ez utóbbi kategóriájába tartozik, ti. nem a rendszeres fogmosásra ösztönöz, hanem egy adott fogkrém márka használatára. Nem vitás, hogy a rendszeres fogmosásra (szájápolásra) a gyerekeket már a lehetõ legkorábban rá kell szoktatni. A felelõs minisztériumoknak ezt az ismeretterjesztést kellene támogatnia, nem pedig a piacon lévõ vállalkozások cég- vagy termékreklámját.

Ugyanígy álságosnak találjuk és ellenezzük az egészséges életmódra hivatkozó joghurtot, mogyorókrémet (!), kakaóport, stb. reklámozó cégek iskolai jelenlétét, vagy a dobozos (kombinált csomagolóanyagú) tejek nagyszerûségét hangsúlyozó csomagolóipari cégek megtévesztõ kampányait, illetve az ugyanezen indokra való hivatkozással reklámozó cégek ma is fennálló iskolai jelenlétét.

Tekintettel arra, hogy a felvetett probléma a felnövekvõ generáció egészségi állapotát befolyásolhatja kedvezõtlenül, kérjük, hogy a jövõ évi költségvetésben biztosítsanak forrást annak megoldására!