A tanácsadó iroda lelkes csapata újabb környezet- és lakosságsegítő ötlettel rukkolt elő, mely remélhetőleg hagyományt teremt - méghozzá hosszú időre - ebben a spórolós-pazarlós kis országban. A program lényege, hogy szülőkkel, diákokkal és oktatási intézményekkel összefogva megmenekítsék a használt tankönyveket az enyészettől. A mostantól felajánlott általános iskolai könyveket összegyűjtik, rendszerezik, lajstromba szedik, majd a Nagycsaládosok Egyesületének közreműködésével rászoruló tanulóknak adják tovább. A kitalált és felvállalt feladat - bárhonnan is nézegetem - csupa jót takar: van neki környezetvédelmi, társadalmi, szociális, sőt szemléletformáló mondanivalója is. Részben újabb hulladéktípus mennyiségét csökkenti, s nem is akárhogyan, ugyanis nem az újrahasznosításra hegyezi ki a dolgot, hanem újrahasználattal a megelőzésre összpontosít. Ez a tény már magában is NAGY-NAGY piros pontot érdemel. Nem elhanyagolható pozitívum az sem, hogy, mivel a gyerekek - és rajtuk keresztül a szülők - közvetlenül is a folyamat cselekvő részesei lesznek (úgy az "adok", mint a "kapok" oldalon), kézzelfoghatóbbá, érzékelhetőbbé válik számukra mind a tevőleges környezetvédelem, mind mások - az elesettebbek - segítésének ténye, szerepe és jelentősége. A remekbe szabott ökoszos találmány nagyot lendíthet egy környezettudatosabb össztársadalmi gondolkodásmód kialakításán, hiszen egyszerű és konkrét példán keresztül mutatja be: fogyasztói világunk hozzáállásával ellentétben nem kötelező mindennek szinte azonnal a szeméttelepen végeznie. Van másik - választható - út is, amiről jobb, ha a mai, talán túlságosan egysíkú értékrend szerint nevelkedő plázás, mobilos, autós, eldobós nemzedékek minél hamarabb hallanak.