A probléma megragadásához legjobb egy konkrét cég tapasztalataira támaszkodni. A HOLOFON '95 Rt. 1995 óta foglalkozik mûanyag hulladékok feldolgozásával. Töretlen fejlõdésük titka, hogy rendkívül rugalmasan alkalmazkodnak a piaci feltételekhez, nyereségük nagy részét a technológia fejlesztésére és a feldolgozó-kapacitás növelésére fordítják.

Hulladékból mûanyaghinta

Az éves szinten jelenleg 4-5000 tonna hulladék feldolgozását végzõ cég - lehetõleg fajtára válogatva - a mûanyagok minden típusát fogadja, hogy azután ezekbõl az anyagokból a késztermékgyártók számára alapanyagot, mûanyag granulátumot gyártson. Bár a cég döntõ többségben úgynevezett "kicsomagolási" mûanyaghulladékkal (a termékek gyûjtõcsomagolása, ami az üzletekben marad) dolgozik, ha megérné nekik, jóval több háztartásban keletkezõ mûanyaghulladékot tudnának granulálni. Jelenleg ugyanis a kb. 5 kisebb fõvárosi szelektív gyûjtési akció mûanyagfelvevõjének 2-3 millió forintjába kerül évente a mintegy 100-150 tonna vegyesen gyûjtött mûanyag feldolgozása. Ez azt jelenti, hogy hazánkban manapság csak nagy nehézségek árán lehet a háztartásokban keletkezõ szelektíven gyûjtött mûanyagflakonnak, fóliának, joghurtos és tejfölös doboznak gazdát találni, mert a feldolgozó nem jön ki érte: nem éri meg neki még ingyen sem átvenni, mert csak ráfizetéssel tudja azt feldolgozni.

A kiadási oldalon van a gyûjtõ mûanyagzsák ára, ez 7-8 Ft (1 kg tisztára mosott és gondosan szelektált mosószeres mûanyagflakonra (PE) vonatkoztatva). A szállítás (40-50 km esetén is) legalább 10 Ft, mivel egy teherautóra sem fér föl 250-300 kg-nál több flakon. Mûanyagunk számláján van még a granulálás költsége, mely kilónként kb. 12 Ft darálásból, 20 Ft tömörítésbõl, és mintegy 30 Ft granulálásból és tömörprofil-gyártásból tevõdik össze, így mintegy 60-62 Ft-ot tesz ki. Ez mindent egybe véve közel 80 Ft.

Most nézzük, mi van a mérleg másik serpenyõjében. A feldolgozó a granulátum kilójáért az alapanyagpiacon kap 30-40 Ft-ot. Veszteségeit némileg csökkenti a most megszûnt Központi Környezetvédelmi Alapból (KKA) folyósított 16 Ft/kg-os támogatás (egynemû mûanyagra 12 Ft/kg). A támogatási rendszernek alapvetõen két hibája van: alacsony mértékû és egységes, mûanyagfajtától független. Még mindig hiányzik 25-30 Ft, ami nullszaldóssá tenné az üzletet, így a HOLOFON-nak jelenleg évente többmilliós vesztesége származik a lakossági mûanyag újrahasznosításából.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy a lakossági gyûjtésbõl származó mûanyag rendszerint vegyes, sokféle mûanyag áll, az utóválogatás további súlyos forintokkal növeli a ráfizetést.

De kérdezem én, elvárható-e egy fegyelmezetten szelektáló becsületes polgártól, hogy a mûanyaghulladékon belül további 5-6 fajtát elkülönítve gyûjtsön. A válasz: nem.

Akkor ezek a fránya osztrákok és németek hogyan gyûjtik a mûanyagokat szelektíven, és hogyan mûködhet a visszagyûjtés és feldolgozás olyan hatékonyan? Egyszerû: a háztartások és a feldolgozók között valaki - általában az érdekeltté tett hulladékgyûjtõ - utóválogatást és bálázást végez, majd a fajtákra válogatott, tömörített anyagot adja tovább a feldolgozóknak. A feldolgozók, pedig az utóválogatást megspórolva felveszik a hasznosításért járó, anyagfajtánként különbözõ mértékû, állami támogatást, mely 5-6-szoros a miénkhez képest (Ausztriában kilónként 4-5 Schilling, a németeknél 60-70 Pfennig), majd a granulátumot magasabb áron értékesítve, haszonnal dolgozzák föl a hulladékot. Az állam és a társadalom így a többszörös támogatás kifizetése mellett is nagyon jól jár, mert rengeteg pénz takarít meg a kommunális hulladék kezelési és ártalmatlanítási költségén, és mellesleg még alapanyagot, energiát is megspórol. De az igazi nyertes a hulladéktól megszabadított környezet.

A megoldás az lenne nálunk, ha az illetékesek a lakosságot anyagilag érdekeltté téve megszerveznék a mûanyagok szelektív gyûjtését, a hulladékot utólag válogatnák mûanyagfajtákra, majd a feldolgozásért járó támogatást, anyagfajtánként különbözõ mértékben jelentõsen növelnék. A támogatás ideális nagysága a következõ lenne: a két legjobb alapanyag, a darálható HDPE-rekesz (pl. sörös) és a PE-fólia (nylon zacskó), ezek fajtára válogatva így is gazdaságosan feldolgozhatóak. Ezzel szemben 4-5 forintot igényelne a zsugorfólia (strechfólia) kezelése. Az üdítõs flakonok (PET-palack) feldolgozása már csak 5-10 Ft-os, a mosószeres flakonok (PE) és a joghurtos poharak (PS, PP) granulálása legalább 20-25 Ft-os támogatás mellett lenne kifizetõdõ. Végül a vegyesen gyûjtött és válogatást igénylõ mûanyagok feldolgozásánál több mint 40 Ft-os támogatás szüntetné meg a ráfizetést.

A jelenlegi helyzet mûködésképtelenségébõl tanulságként levonható, hogy a támogatási rendszer megalkotói és mûködtetõi, szakmai felkészültség híján, képtelenek az áldatlan állapotok felismerésére és a szükséges lépések megtételére.