Fogyasztóvédelem és politika

Dr. Gyarmati András cikket írt minap a Népszabadságba (98. március 13.). Nagy dolog - mondhatnánk - volt rá oka elég: a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség fõigazgatójának nyilván sok mesélnivalója van egy vadiúj fogyasztóvédelmi törvényrõl.

A HuMuSz-nak is volt véleménye a témáról; a jogszabályt a KukaBúvár elõzõ számában frankón "le-alibi-törvényeztük". Mindezt csak azért írom, mert aki visszalapoz az láthatja: elkeseredésünkben ugyan sok mindent támadtunk, de a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség hatáskörének kibõvítésével egyetértettünk. Szóval nem csipõbõl tüzelünk és még csak azon sem duzzogunk, hogy a fõigazgatói cikk "lekukázta" a lapunkat. Lelke rajta.

Szóval a fõigazgató úr cikket írt. Hosszút. Jó alkalom lett volna akár egy tökös kiállásra is: hitet téve a fogyasztók mellett, kiokosítva õket, hogy mihez kezdhetnek soványra sikeredett jogaikkal, mire figyeljenek eztán a vásárlásnál, a békéltetési cécónál, meg ilyesmi..

De sajnos a fõigazgató úr cikke nem lépett túl az "egy simi a Parlamentnek, egy puszi az EU felé" sablonon. A törvényalkotó - szerinte - sikerrel akadályozta meg a fogyasztóvédelmi "álcivil struktúra" kialakulását, a Fõfelügyelõség pedig EU-komforn hatósági jogköröket kapott. A legszebb szóvirág szerint pedig: "ha létezik politikamentes terület, a fogyasztóvédelem feltétlenül ilyen".

Hááát, szerintem az efféle magasröptû elmésségen a fõigazgató úr alighanem egyedül vigad...

De tényleg, gondoljanak csak bele: vajon nem a gazdasági- politikai érdekeket, erõviszonyokat tükrözi:

• hogy csak a rendszerváltás után 10 évvel születhetett törvény a fogyasztók védelmérõl?
• hogy a jogszabályt végül társadalmi egyeztetés nélkül, egy hónap alatt daráltatták le?
• hogy - az általunk még ismert - törvénytervezetbõl pont a társadalmi szervezeteket legfontosabb követeléseit "lobbizták ki"?
• hogy a felhígított törvénybõl eltûnt állami szerep- és tehervállalás (felelõsség a fogyasztók oktatásának, képzésének ill. a jogvédelemre hivatott társadalmi érdekképviseleti szervezetek fenntartásáért)
• hogy a békéltetõ testületek pártatalan mûködtetését pont a gazdasági kamarák mellé rendelésével látták biztosítottnak?
• hogy a társadalmi fogyasztóvédõket baleknek nézhették, az önkormányzatokat palimadárnak, a Tisztelt Házat meg annak, ami?

És vajon nem a gazdasági-politika erõviszonyok köszönnek vissza a fogyasztóvédelmni törvény jogalkotási elõzményeinél is: amikor egy addig használható versenytörvényt két éve "kiheréltek", amikor a reklámtörvénnyel átverték a parlamentet?!

És állítható-e, hogy a személyi kérdésekben nem a poltika igazgat?! A franc se akar személyeskedni, de van-e aki komolyan gondolja, hogy politikamentes döntés lesz Csepi Lajos kinevezése a Versenyhivatal élére? Tudom, hogy Csepi úr már a KISZ KB-ban is gémkapcsokkal dobálta meg a fogyasztó elvtársakat megtévesztõ elvtársakat és reklámszédelgési eljárást kezdeményezett fõnökei ellen a "Munkásököl vasököl, oda sújt, ahova köll" c. szlogen miatt...

Szóval én tényleg élek-halok a sokarcú tehetségekért, de ennyi végigperelt versenyhivatali eljárás után azért vakon felsorolnék öt, Csepinél alkalmasabb vesenyhivatali szakembert...

Ja, a fogyasztó? Õ is szóbakerül - Õ szállítja a poénokat az írás kezdetén meg a végén. A cikk eleji mamóka a cégtábla láttán azon mereng, hogy nálunk már a fagyasztót is védeni kell (már azt is lopják) - a zárógondolat molett hölgye pedig fogyókúrájához kér tanácsot a fogyasztóvédelmi fõigazgatótól.

Csak tessék kicsit elmélázni azon, hogy humoros dolog-e az, ha a szociális piacgazdaság (szo-pig) építésének sokadik évében a polgárok ennyit tudnak a fogyasztóvédelemrõl? Én nem mélázok, mert akkor véleményem lesz, amit netán még le is írok. Oszt a végén még rámfogják, hogy én csinálok politikát a fogyasztóvédelembõl.