A dohánylobbi és a képviselõk

A közelmúltban elfogadott reklámtörvényen a kormány javaslatával és az egészségügyi érvekkel szemben a képviselõi indítványok jelentõsen puhítottak. Fontosabb lazítások:

• a közterületi dohányreklámok minden formája engedélyezett, kivéve az iskolák, orvosi rendelõk 200 méteres körzetét. Nem számít azonban közterületi reklámnak az eladóhelyen elhelyezett, közterületrõl is látható reklámfelület.

• újságok hátsó borítóján is szabad cigarettát reklámozni, valamint a számítógépprogramok bejelentkezõ képernyõjén is

a reklámmegrendeléshez nem kell csatolni a termék minõségi bizonyítványát nem tilos a gyermekeknek és fiatalkorúaknak szóló, felnõttek (különösen a szülõk és pedagógusok) iránti bizalomra építõ reklám ("apád is bagzik") lehet dohányt és szeszt ingyenes mintaadással reklámozni

A fenti törvénymódosítások szövegét a dohányipar készítette, a képviselõk szó szerint nyújtották be. A lazításban következõ képviselõk jeleskedtek:

• Hasznos Miklós (KDNP), be is vallotta, hogy jártak nála a dohányipartól

• Az alábbi képviselõk egy csoportban nyújtották be az ipar indítványait: Puch László (MSZP), Varga Lajos (MSZP), Molnár Gyula (MSZP), Büky Dorottya (SZDSZ), Bretter Zoltán (SZDSZ), Farkas Gabriella (MDNP), Balsai István (MDF), valamint Kósa Lajos (FIDESZ).

• Az országgyûlés alelnöke Kóródi Mária (SZDSZ) találkozót szervezett a koalíciós képviselõk és a dohányipar között. A lobbizók a maszopos képviselõkkel külön is tartottak egy tanácskozást.

• Doktor Torgyán Józsefné Cseh Mária javaslata alapján engedélyezték az ingyenes mintaadással történõ dohány- és szeszreklámozást.

Az egészségügyi szempontokat próbálta (legnagyobbrészt sikertelenül) érvényesíteni az MSZP-s Csehák Judit és az SzDSz-es Béki Gabriella.

Mivel a parlamenti szavazás általában nem titkos, a módosító indítványok mellett illetve ellen szavazó képviselõk listája nyilvános, hozzáférhetõ. Patai András, a Dohányipari Szövetség fõtikára szerint "a dohányipar be akarja tartani a törvényt és el akarják kerülni a hirdetések tartalmát befolyásoló - etikai illetve esztétikai - vitákat." (kutya legyek, ha értem).

A fenti adatok a Budapesti Kereskedelmi Kamara lapjának július 14-i valamint a Figyelõ július 3-i számaból származnak. A dohányipar törvénytiszteletét és etikai hozzáállását az eddigi viselkedés alapján felmérve a jövõt a következõképpen látom: az iskola bejáratával szemben levõ dohányüzletben délutánonként ingyen cigarettákat osztogatnak a diákoknak, a következõ szöveggel: "ez mentolos cigaretta, friss lesz tõle a leheleted, és anyukád is cigizik."

Még egy módosító indítványt találtam: Mezõ István (MSZP) javaslatára törölték a reklámtörvénybõl azt a korlátozást, hogy dohány- és szeszreklám csak a csomagolt termék képét és a termék jellemzõ adatait tartalmazhatja.

A dohányipar meghátrálása Amerikában

Az amerikai dohányipari szövetség a kártérítési perek hatására beadta a derekát és effektíve peren kívül megegyezett a dohányzás ellenes lobbival, hogy 25 éven keresztül összesen 368.5 milliard USD-t fizet az USA költségvetésén keresztül az egészségügynek. Az évenkénti átlag 14.7 milliárdos részlet az iparág USA nyereségének több mint duplája (szorult hely zetben lehettek, ha ilyen alkuba belementek). A megállapodas további részletei szerint fokozatosan csökkenteni kell a cigaretták nikotintartalmát. Korlátoz zák a reklámozást is (utcán, interneten, sporteseményeken, koncerteken tilos). Az iparág további 500 milliós kampánnyal köteles elérni, hogy fiatalok közötti dohányzás tíz év alatt a harmadára csökkenjen.

A hatalmas költségeket a vállalatok várhatóan dobozonként kb. 50 centes áremeléssel és agresszív piacszerzéssel kompenzáljak: Ázsiában, Afrikában és Kelet-Európában. A dohánygyártók sok adót fizetnek, komoly állami intervenció (a keleti terjeszkedéssel szemben) sehol nem várható.

> Mészáros László a Környészrõl

Marlboro országa

A Tony Blair-féle új angol kormány elsõ botrányát éli ezekben a napokban, miután - a dohányreklámok teljes betiltásáról szóló EU-javaslattal és saját választási ígéreteivel szemben - Nagy-Britannia felmentést kíván adni a Forma-1-es autóverseny részére, melynek gazdája, Bernie Ecclestone a választások elõtt egymillió fonttal támogatta a Munkáspárt választási kampányát.

A fentiek ismeretében talán kezd megvilágosodni gyermeki naivitással mozgó lelkemben, mi is lehet a magyarázata annak, hogy egy eurokonformjogi rendszert kialakítani kívánó ország- vagyis Magyarország - olyan jogi szabályozást alkot a kilencvenes évek végén, amely messze alulmúlja a dohánytermékek reklámozására az EU által megfogalmazott irányelveket. Sajnos Magyarországon egyedül a népjóléti miniszter az, aki - tán eredeti hivatási esküjénél és emberijóérzéseinél fogva-elkeseredetten próbál tenni is valamit a dohányzás visszaszorítása érdekében.

Teszi mindezt olyan érdektelenséggel övezett Don Quijote-i helyzetben, hogy pár hónap leforgása alatt immáron másodszor keveredik szereptévesztésbe. Elõszöra gyógyszercégek képviselõivel ült le egy asztal mellé, piacgazdasági szempontból teljesen megalapozatlan, 5 százalékos árcsökkentésre kérve õket,jelenleg pedig a dohányipart szeretné meggyõzni, hogy külön alap létrehozásával támogassák az egészségügyet.

A kérdést nagyon helyesen látja a politikus (de sajnos, csak õ egyedül): a gyógyszerkiadások rohamos növekedése emelkedõ terhet hárít az egészségügyre, amely növekedés egyáltalán nincs arányban az életminõségjavulásával. A dohányzás további terjedése pedigjelentõs veszélyként nehezedik a lakosságra: amúgy is tragikus egészségi állapota egyik elsõdleges meghatározója s további romlás okozója lehet.

Ám a fejlett demokratikus államokban a minisztériumok nem jótékonysági szervezetek, amelyek kegyelemadományokért kuncsorognak a multinacionális cégek kapujában, hanem államigazgatási erejüknél fogva megfelelõ jogi szabályozást kezdeményeznek, illetve megteremtik a jogszabályok betartásának feltételeit és betartatásának eszközeit annak érdekében, hogy az össztársádalmi célok érvényesülhessenek.

Ha a reklámtörvény elfogadása elõtt a dohánylobby azt kérte volna a magyar parlamenti képviselõktõl, hogy a kórházban levõ betegek holnaptól gyógyszer helyett kapjanak egy-egy szál cigarettát, kevesebb kár érte volna a felnövekvõ nemzedék egészségi állapotát, mint a dohány- és az alkoholtermékek reklámozásának szinte teljesen szabaddá tételével.

Ha Magyarországnak valóban a szociális piacgazdaság megteremtése a célja, ennek eléréséhez munkaképes, aktív lakosságra van szüksége, és nem olyanra, amelynek várható élettartama a legproblémásabb közép-afrikai országok lakosságáéval vetekszik. Csakhogy amíg a fejlõdõ országok fõ gondját e téren a fertõzõ betegségekjelentik, Magyarország a fejlett országok krónikus, nem fertõzõ megbetegedési listáján van dobogós helyen. A szívés érrendszeri, keringési betegségek, a májzsugor és a rákos megbetegedések elsõsorban az aktív középkorú lakosságot veszélyeztetik, meghatározó kihatással a családokra és a gazdaság egészére.

Mondom mindezt azért, mert szeretném már látni azt az idõt, amikor a vezetõ magyar politikusok elnyomják az utolsó cigijüket, hátradõlnek a székükben, és megvilágosodik a számukra, hogy a társadalom egészségének hiánya lehetetlenné tesz mindenféle gazdasági felemelkedést.

Ha most, kicsivel a választások elõestéje elõtt elszaladnának a közelmúltban hatalomra került angol Munkáspárt tanácsadóihoz egy rövid beszélgetésre, rögtön kiderülne, hogy õk legalább a voksolás elõtt koncentráltak két olyan területre, melynek gyõzelmüket is köszönhetik, és ez nem más, mint az oktatás- és az egészségügy.