Beremend. Festõi táj és kietlen pusztaság. Idegenforgalmi vonzerõ és aknazár. Természetvédelem és kisróka hullák robbantás után. Beremend sorsát a Cementmû és az országhatár szabja meg. Mindkettõ huszadik századi találmány. A cementgyártás 1910-ben indult, a határ 1921-ben keletkezett. Az egykori gyár 200 ezer tonna cementet gyártott évente. 1972-ben új gyár épült a korábbihoz képest ötszörös, évi 1 millió tonnás kapacitással, a határ 5 éve háború és következményei miatt zárva.

A cementmû

Látogatásunk ötletét az a hír adta, hogy a Cementmû pályázatot nyert a KKA-nál a hulladék gumiabroncsok égetésére. Ennek hátterérõl és technológiai feltételeirõl kívántunk tájékozódni. A HuMuSz csoportját a Duna-Dráva Cement- és Mészmûvek Kft-nél Nemeskéri Károly fõmérnök úr fogadta két kollégája társaságában.

A cementgyártáshoz szükséges követ Beremenden és környékén, valamint a nagyharsányi Szársomlyó nyugati oldalának elbontásával bányásszák. Beremend mellett 52 millió tonna mészkõ és 20 millió tonna löszös agyag kerül kitermelésre. A cementhez 10% erõmûvi pernyét is felhasználnak, amelyet a pécsi hõerõmûbõl szállítanak Beremendre. A cementgyártáshoz szükséges energiát évi 60-90 ezer t fûtõolaj (pakura) elégetésével biztosítják, amely ugyan a gáznál olcsóbb, de minõségéhez, hõértékéhez képest drága. Tervezik a gyár széntüzelésre történõ átállítást, mely több milliárdos beruházás lesz és Lengyelországból importált szénnel fog üzemelni.

A gumi

A gumiabroncsok égetésérõl a fõmérnök úr elmondta, hogy a pályázat elnyerését követõen 1996. októberében és 1997. májusában próbaégetést végeztek 400 és 1700 tonnás mennyiségekkel. Nem elsõ ízben történt gumiégetés a Cementmûben. 1991-ig 7 éven keresztül már használtak gumit tüzelõanyagként, mintegy 60 ezer tonna gumit égettek el. A próbaégetéshez ezt az 1984-ben kiépült beadagolóvonalat használták. A gumik próbaégetése során az elégetlen szénhidrogénképzõdés csökkenése volt mérhetõ. A gyár szakemberei úgy itélik meg, hogy a gumiabroncsok elégetése a cementgyártási technológia mellett kedvezõbb kibocsátási mutatókat eredményez, mint a rossz minõségû pakura. Igaz ugyan, hogy a fémet és textilþmagas százalékban tartalmazó gumi hõértéke fele, kétharmada a pakuráénak. A gumik fémtartalma beépül a klinkervegyületekbe. Korom és pernye ilyen magas hõfokon már nem képzõdik. A gumiégetés a gyár számára jelentõs fûtõanyag, ezáltal költségmegtakarítást jelent. Ha a program beindul, jelentõs, 6-11 Ft/kg-os mûködtetési támogatásra is számítanak a termékdíj alapból, ezért, bár fizetnek a beszállított gumiért, az szinte ingyenes fûtõanyagnak bizonyulhat a drága fûtõolajjal szemben. Kérdésünkre vendéglátóink beszámoltak arról is, hogy pályázatuk összefüggésben volt a Biokom Kft. elhíresült milliárdos pályázatával (lásd KukaBúvár korábbi számaiban), a Biokom feladata a használt gumiabroncsok összegyûjtése és leszállítása. A kísérleti égetéseknél jó tapasztalatuk volt, a Biokom órás pontossággal szállított. A Biokom közúton szállítja a gumiabroncsokat Beremendre, ami a HuMuSz véleménye szerint nagyon rossz megoldás, hiszen a gyárnak korszerû vasúti iparvágánya van. A bányászat rombolásaitól eltekintve festõi tájban és hangulatos falvakban egyáltalán nem bíztató jövõkép a "környezetvédelmi" célból dübörgõ gumiszállító nehézgépjármûvek érkezése. Pedig hamarosan jönni fognak, mert a kedvezõ emissziós adatokkal zárult kísérleti égetések után idén õszre várja a gyár a környezetvédelmi és a gumitüzelési engedély megadását. Az engedélyezés feltétele volt a kísérletek emissziómérés melletti lebonyolítása. Ezt követõen 1998. áprilisában indulna a program egy új, a gumiabroncsok behordására kialakított vonalon. A beruházást részben saját forrásból, részben a termékdíj alapból nyert támogatásból, illetve hitelbõl fedezik mintegy 500 millió forint értékben. A vonal óránként 1.250 kg gumi elégetésére lesz alkalmas. Ugyanakkor megfontolják, hogy átlépjék-e az óránkénti 1.000 kg-os határt, mert a hatályos rendelkezések szerint 1.000 kg/h felett folyamatos emissziómérõ mûszereket kell telepíteni, míg ez alatt csak idõnként kell a rendszer mûködését ellenõrizni. A gumiabroncsokat egyben, darabolás nélkül égetik el. A beadagolás helyén min. 800 fokos hõmérsékletet kell biztosítani azért, hogy a gumi égése gyorsan és tökéletesen végbemenjen. Éves szinten 18.600 tonnát vállalnak égetésre. Ez egyébként az országban képzõdõ gumiabroncs mennyiségnek közel a fele. A széntüzelésre történõ késõbbi átállás a gumiabroncs égetési program folytatását nem befolyásolja. Erre minden bizonnyal még sokáig szükség is lesz, mert az országban hatalmas mennyiségû gumiabroncs hulladék halmozódott fel. A HuMuSz ebben a kérdésben elfogadja a felhalmozódott mennyiségek ellenõrzött körülmények között történõ elégetését, de sûrgeti a folyamatosan képzõdõ mennyiség feldolgozása érdekében az alternatív hasznosítási módszerek kiépítését és a termékdij alapból történõ támogatását.

A község

Heindl József polgármester rendkívüli vendégszeretettel, ebéddel, szállással fogadta csoportunkat. A polgármesteri hivatalban megtartott baráti beszélgetésen a község és polgárai szemszögébõl ismertette a Cementmû létének elõnyeit és hátrányait. A régi gyárat ugyan lebontották, de elföldelt maradványai miatt területe ma sem alkalmas mezõgazdasági mûvelésre. Az új, általa is elismerten korszerû gyár építése során is temérdek hulladék keletkezett, amelyet a község határában raktak le. A gyárak, a bányák, a lerakott hulladékok mind-mind a község határából tüntetik el a talajt vagy legalábbis a mûvelésre alkalmas talajt. Beremend határa mintegy 40 km2. Ennek 10%-áról a talaj, a humusz már eltûnt. Ugyanez a korábban használt termõterületek tekintetében 30%-os. Az új gyár felépülte után elkezdõdött a falu szõlõhegyének letermelése, a mészkövet az azt fedõ löszös talajjal együtt nyeli el a gyár. Oda jutottak, hogy mára "patikamérlegen mérik a jó földet Beremenden". Ez a katasztrofális helyzet végülis a gyár kapacitásának megugrása következtében alakult ki. Heindl úr nem hallgatta el a gyár mûködésének hasznait sem a község számára. A robbantások révén olyan barlangok kerülnek felszínközelbe, melyek szépségeit emberi szem azelõtt soha sem látta. Van egy kristálybarlangjuk, melyet sikerült szigorúan védett természeti területté nyílváníttatni. Egy gyõri, Reflexes fiatalember, Pongrácz László révén megnyílt Beremend õslénytani kiállítása, mely a mészkõbányában gyûjtött leleteket is bemutatja. A kiállításnak emellett Pongrácz László saját gyûjteményébõl számos szigetközi lelet is részét képezi. Pozitívumként értékelte a polgármester úr a mészkõhegy alatti 25 fokos karsztvíz felszínre kerülését. Beremend erre alapozva olyan, még 50 m-es feszített víztükrû medencével is büszkélkedõ strandfürdõt épített, amelyet bármely nagyvárosunk megirigyelhetne. Bizakodóan nyilatkozott a gyár új német tulajdonosáról, iþ akinek együttmûködési készsége révén sikerült Beremend számára kedvezõbb új bányahatárt kijelölni. Igaz, hogy az eredeti szõlõhegybõl csak sovány kis szálkák, kis zöld szigetek maradnak, de marad valami. Az eredeti tervek és bányászati engedélyek sík,þ holdbéli tájjá tették volna Beremend egykori szõlõhegyének helyét. Heindl úr kihangsúlyozta, hogy ezek az eredmények kizárólag a német tulajdonos jóindulatának köszönhetõek, mert a magyar szabályozások és a hatóságok hozzáállása alapján a Cementmûnek lehetõsége lett volna az utolsó hegymaradványok leradírozására is.

Beremend 7 éve másban is reménykedett már. Úgy volt, hogy 40 év után határnyitás lesz és ennek révén az elszigetelt zsákutcás faluban megindulhat az idegenforgalom. Helyette kiderült, hogy jön a háború, repülõk jönnek, meg két éven keresztül megállás nélkül bombázzák a szomszédos falvakat és Eszéket. Beremend napról-napra készült a kitelepítésre. Hála Istennek nem történt semmi, bár történhetett volna" Heindl úr szerint a falut magára hagyták, védtelenül állt a végeken. Ma törékeny béke van. A határ túloldala az a baranyai háromszög, amelyik a legnagyobb pusztítást szenvedte el Bosznia mellett és most visszakerül Horvátországhoz. Határnyitásról ma még nincs szó. A túloldalon, bár az utat már megtisztították, rengeteg az akna, melyek akár még évtizedek múlva is szedhetik áldozataikat. Beremend reménykedik. Hogy határfaluból idegenforgalmi célponttá válhat. Hogy a bánya rekultivációja során újabb nevezetességekkel gyarapodhat. Hogy visszakaphatja vasútját, melynek a faluba bevezetõ 2 km-es szakasza az új gyár építésekor szûnt meg és az 1 órányi vonatútra fekvõ Pécs az autóval nem rendelkezõknek fényévnyi távolságra került. Hogy az infrastruktúra, a 100%-os csatornázottság, a szervezett szemétszállítás és elhelyezés, a szinte teljeskörûen kiépített telefonellátottság, a melegvizes strandfürdõ meghozza majd a vendégeket is.

A humusz

A polgármester úr szerint 1 millió m3 humusz hiányzik. A gyáriak ezt cáfolják, szerintük nagy túlzás ez a szám. Bár azt õk is elismerik, hogy arra a holdbéli tájra, melyet mi is láttunk, ezt már visszatenni nem fogják. Úgy mondják, nem is lehet. A mészkõhegy letermelése után olyan közelre került a karsztvíz szintje, hogy a felette lévõ, szerves anyagokat tartalmazó talaj rövidesen elszennyezné. Tény, hogy folyamatosan fogy a hegy, a természet, az életet adó talaj és a víz. A Tanú Pelikán Józseffel szólva "Figyeljetek a humuszra, mert a humusz, az fogy, mindig fogy".