Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 15 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Megszabadulás

Év: 
1996
Szám: 
Tél
Szerző: 
Kun Kata Adbusters

Az alábbi értékek (-milliókban) világméretû eladásokon,a jövedelmezõségen és a növekedési potenciálon alapszanak, a költségek levonása után. Hogyan lehet a 10 legtöbbet forgalmazó cég nélkül élni?

1 Coca-Cola   35,951
2 Marlboro   33,045
3 Nescafe   11,549
4 Kodak   10,020
5 Microsoft   9,842
6 Budweiser   9,724
7 Kellog's   9,372
8 Motorola   9,293
9 Gillette   8,218
10 Bacardi   7,163
Ezektõl is meg kellene szabadulni
Ezektõl is meg kellene szabadulni

A szokásos dolgokat ragadtam meg: A 2 literes Coca-Cola palackot, egy Nescafe Colombian tasakot, a "kettõt végy, egyet ingyen kapsz" Colgate fogkrémet. De azután megálltam a Doritos elõtt és azt kérdeztem: Miért folyton ezeket a márkákat veszem? Mert ezek árazása elfogadható, kiváló minõségûek és kiváló értékûek? Nem. Azért veszem ezeket, mert milliárd dolláros hirdetési kampányaik bepácolták az idegsejtjeimet

Így a következõ szupermarketbe hatolva mellõztem a Coca-Colát és a Pepsit és helyettük a nem márkás kóláért nyúltam, nem egy rossz vétel 88 centért 2 liter. Azután õröltem némi valódi kávébabot, elsétáltam a Doritos mellett és az ömlesztett mogyoró felé vettem az utam.

Nem álltam meg ott. Miután kreatív alternatívákat találtam valamennyi megamárkára, kezdtem magam leszoktatni a snackekrõl, visszatértem a dobozolt és fagyasztott zöldségekhez és elhúzódtam a hústól.

Legyõzhetetlen voltam. Egy hónapon belül eljutottam a szupermarkettól való felszabadulás megvilágosodó állapotába.

Soha nem felejtem el azt a pillanatot. Préseltem melegházi paradicsomot, arra gondolva, mennyire gumiszerû a tapintásuk. Egy régi Neil Young dal hallatszott a háttérben. Pisszegést hallottam. Hirtelen elborított a hideg pára. Egy roham ment föl a gerincemen, utána a megvonás borzongását éreztem. Azután teljes világosság az agyban. Otthagytam a bevásárló kocsit és siettem az ajtó felé.

És azóta egyszer sem néztem vissza.